Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1669)

Nemzetek közti demokráciáról beszélnek,

amivel eltakarják a valódi szándékot,

minthogy fából vaskarikát akarnak csinálni,

kisméretben működőt birodalommá tenni.

Azaz az emberek választásának mintáját

kiterjeszteni nagyközösségek érvényére,

mintha ilyen társadalmaknak lenne tudata,

persze vállalkoznak rá, hogy helyettesítsék.

Elárulva a gondolkodó embereknek, hogy

igen szűken képesek csak elképzelésre a

saját szerepüket illetően, a hatalmi

helyzetüket sosem adnák fel, s ezzel vége is.

Mármint a hirdetett demokratikus elveknek,

hazugságként ellenkezőjét támogatják, mint

a legjobb keresése, semmit ne keressenek

mások rajtuk kívül, ne legyen ellentmondásuk.

Pedig már a hírközlő eszközök oda-vissza

lehetővé teszik a minden egyes embernek

a részvételét a köztájékoztatásban, így

döntéshozatalba is bevonhatók lennének.

Akárcsak a nemzetek és államok az egész

emberiséget érintő kérdésekben, de hát

előbb meg kellene állapodni szabályokban,

amiket egyelőre a régi világ diktál.

Pedig már sokkal több újság tudható azóta,

közös tettek is átfogóan megszervezhetők,

a korona kerüljön át mindenki fejére,

ebből nagy küzdelem lesz még, de el kell végezni.