Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 168.

 168.

Csak viszonylagos megvilágosodás teremt

egyensúlyt, mert a túl sok tudás veszélyt jelent,

amint a lemaradás is az átlagostól,

nagy messze van butától, kis részlet okostól.

Soha nem terjed ki mindenre a figyelem,

ez a tudatlannak üdvözítő kegyelem,

míg tudomány ördöge részletekben lakik,

s a részsikere minden felfedezőt vakít.

A teljesség előtte jár a feltárásnak,

világ-kutatóink egyre mélyebbre ásnak,

közben az erkölcs és a sport legyen a példa,

nem enged megállást a teljesítmény-létra.

Tudásnövekedés hoz több tudatlanságot,

így csinál az áldásából sosem várt átkot,

ezért kell az induláshoz pénz és határozat,

azaz hatalom, mert sok lehet az áldozat.

Átcsúszott tudomány hadi vállalkozásba,

ahol nem számít, hogy sor kerül pazarlásra,

így veszítjük el a legjobb emberi erőt,

hogy ne hátrányt okozzon: boldogító előnyt.

Nem a felvilágosodás nyújt mindentudást,

legyen ez már végre utólagos okulás,

hanem kis lépésekkel mehetünk előre,

csak biztos tudásra, újra, célnyilat lőve.