Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1683 )

Étel-ital szeretetünk nem pótolhatja a

szerelem áldásait, vagy fordítva, de ezen

nem szoktunk elgondolkodni, hanem rohanunk az

egyik után fiatalon, másikért öregen.

Vagy csak megadjuk a módját, beérik a termés,

mit az életszeretet érlel bennünk, ha van még

szerencsénk is a szorgalmunk, kitartásunk mellé,

és alapos és megfontolt kapcsolatot tartunk.

Valaki felé, s nekünk legjobban megfelelő

ételek felé, amibe gyakran hiba csúszik,

mert előzmények befolyásolnak végeredményt,

ahogy nevelik párunkat, termesztik az ételt.

Természetesség lenne a követelmény, amit

a szükségesség, sőt szűkösség gyakran felülírhat,

aztán csodálkozunk, mennyi minden kimarad a

választékunkból, s műveltségi szint meghatároz.

De a természet ereje bennünk mégis áttör,

olyanná válhatunk, ahogy elhatároztuk és

van elég türelmünk, szorgalmunk kivitelezni,

és már párunk is örülni fog a változásnak.

Révkalauzok vagyunk a sziklás hajóúton,

hogy elkerüljük a párkapcsolat buktatóit

és valamennyire a táplálkozás mérgeit,

megtévesztő hamisításait, sikeresen.

Valójában az iskolának is ezekre kell

felkészítenie, különösen manapság, hogy

a szakmát leginkább a munkahelyen, ottani

különleges követelmények szerint tanuljuk.

A tudás olyannyira előkészítetten jut

el hozzánk, mint az elősütött, -főzött étel, így

a mi előkészületünk az életre fontos

feladatunk, feleljünk meg neki mindenáron.