Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1691)

Ha megkeményedik az ujjam hegye, puhább lesz

a bőröd tapintása, ami a kemény munka

eredménye, no, nem pénzben kifejezett haszon,

hanem érzéki jutalom, valóság hatalom.

Mennyi minden van, ami nem egyenesen szokott

előjönni bennünk, de ezen ne görbe utat

értsünk, hanem fordítottat, háttérből kijövő

hatást, nem számítunk rá, de majd számolunk vele.

Ilyen a lelki tényezők léleképítése,

tűzben edzik a vasat, minket is leforráz a

hidegzuhany, ha lelkesedésünket úgy éri

tagadás, hogy megalapozott, hamar belátjuk.

Csakhogy ilyet ritkán engedünk magunkhoz, kevés

ember jut hozzá, hogy őszintén nekünk eshessen,

elővigyázatosak vagyunk, ezért nincsen jó

kapcsolat dögivel, ritka mint a fehér holló.

Mert nehéz megérteni, hogy akarhat jót nekünk,

aki belénk mászik, hogy megállítson, ha kell, mert

látja, szakadékba tartunk, falnak rohanunk, s nincs

veszélyérzetünk, az életünket mentheti meg.

Érdesített lelkünk jobban örül finomságok

csodájának, mint ha puhán észre sem vesszük,

unjuk a banánt, megcsömörlünk a sok jótól, kell

kiábrándulás belerángatása reménybe.

Várakozásba, és mindjárt más lesz a leányzó

fekvése, mi lesz, ha nem jön el, aki ígérte,

esőfelhő takarja el Napunk fényünnepen,

teljesítménybénán találjuk magunkat hoppon.

Ha nem is minden, de szinte az élet túlnyomó

része így működik, játszva velünk, kecsegtet a

tudatos része és irányít a tudattalan,

tervezhet az ember, de Isten az, aki végez.