Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1694)

Különös dolog az igazság, veszélyesnek is

mondják, s ugyan miért? – azért, mert ha birtokában

vagy, az nem mindenkinek jó, hiszen tudást takar,

illetve tár fel, ami kisajátítóié.

Legalábbis ők úgy gondolják, érdekükben áll,

hogy ne közöljék, visszatartsák, mert a mellékes

haszna nagyobb lehet egyebek terén, titkosan

maradva, azaz haszonra lelhet ismerője.

Mielőtt példákat hoznánk rá, nézzük meg azt a

hozzáállást, amit oktatásban, hírközlésben

tapasztalunk, hogy erősen szűrtek előttünk

ismerethalmazból felénk árasztott adatok.

Szép összefüggésekkel fedik el csupaszságát,

meztelen valóságunk szép ruhába öltözött

jelenségként áll elénk, nehogy túl megijedjünk

tőle, vigyáznak ránk gondos befolyásolóink.

Például a halál kérdésében, igen késő,

mikor megtudjuk, hogy ránk is az vár, pedig jobban

járnánk, ha az jelölné ki utunkat, hogy hogy rövid

az élet, tenni kell sokat hosszabbításáért.

Ami hosszán belül történik, lelki gazdagság

megszerzésével, értékek növelésével az

embertársak számára, azaz hogy legyen értelme

minden pillanatnak, érdemes érte hajtani.

Az élet értelme ez az értelem maga, ezt

csak az igazságok elérésekor mondhatjuk

annak, fontos, életünk árán se adjuk alább,

s akkor becsület kárpótól minden áldozatért.

Amit az igazság oltárán égetünk el, a

szellem  napvilágát kimunkálva, kibogozva

útvesztőket hozzá, legyőzve akadályokat,

azonosulva a világteremtő erővel.