Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1701)

Kevés az esemény az életünkben, amire

lehet emlékezést építeni, születésnap,

nálunk még a névnap, ugyan ilyen, ámde

bár részesei vagyunk, nem mi indítottuk el.

Nem mi határoztuk meg, de aztán fogantatás

után már rólunk szólt a mese, nagyobb történést

nem is lehet elképzelni, mint világra jönni,

így hát érdemcsúcsot ünneplünk ez évfordulón.

A szentek névünnepéhez kapcsolt keresztnevünk,

melyen egész életünkben szólítanak minket,

bár halványabb jelentőséggel bír, még pislákol

benne a csillagászati eredet hatása.

Majd iskolák elvégzése, családalapítás

következik, meg a munkahely megtalálása,

de aztán utána már minden megszokott meder

vezetővonalán halad, jobb így, gondolhatnánk.

Legyen természetes a könnyű lakásszerzés is,

ne kelljen házépítés nagy gondját nyakunkba

venni, különösen fiatalon, hogy kifárad

bele szerelmi kapcsolat, hiábavaló lesz.

Valamilyen háborús vagy terroreseményt is

áldás elkerülni, bár ha még így van, kevéssé

becsüljük, mint érdemelné, mert azáltal minden

tönkremegy, még szeretteinket is elveszíthetjük.

Országos vagy világeseményekbe lett szokás

bekapcsolódni, legalább lélekben, mint mondják,

de azok érintése nem villanyoz fel nagyon,

ám igaz nemzeti emlékezés még lelkesít.

Többet kellene magunkra bízni saját élet

terén, jobbat létrehozni, mint mivel szolgálnak

minket cserébe odaadásunkért, időnkért,

miközben megfosztódunk nagy esemény ízétől.