Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1701)
- dombi52
- szept. 20.
- 1 perc olvasás

Kevés az esemény az életünkben, amire
lehet emlékezést építeni, születésnap,
nálunk még a névnap, ugyan ilyen, ámde
bár részesei vagyunk, nem mi indítottuk el.
Nem mi határoztuk meg, de aztán fogantatás
után már rólunk szólt a mese, nagyobb történést
nem is lehet elképzelni, mint világra jönni,
így hát érdemcsúcsot ünneplünk ez évfordulón.
A szentek névünnepéhez kapcsolt keresztnevünk,
melyen egész életünkben szólítanak minket,
bár halványabb jelentőséggel bír, még pislákol
benne a csillagászati eredet hatása.
Majd iskolák elvégzése, családalapítás
következik, meg a munkahely megtalálása,
de aztán utána már minden megszokott meder
vezetővonalán halad, jobb így, gondolhatnánk.
Legyen természetes a könnyű lakásszerzés is,
ne kelljen házépítés nagy gondját nyakunkba
venni, különösen fiatalon, hogy kifárad
bele szerelmi kapcsolat, hiábavaló lesz.
Valamilyen háborús vagy terroreseményt is
áldás elkerülni, bár ha még így van, kevéssé
becsüljük, mint érdemelné, mert azáltal minden
tönkremegy, még szeretteinket is elveszíthetjük.
Országos vagy világeseményekbe lett szokás
bekapcsolódni, legalább lélekben, mint mondják,
de azok érintése nem villanyoz fel nagyon,
ám igaz nemzeti emlékezés még lelkesít.
Többet kellene magunkra bízni saját élet
terén, jobbat létrehozni, mint mivel szolgálnak
minket cserébe odaadásunkért, időnkért,
miközben megfosztódunk nagy esemény ízétől.
















