Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1714)

Sok vélemény, elmélet van, mit nem hagyhatok szó

nélkül, például hogy a földműveléssel kettészakadt

a társadalom, s maradtak, akik gyűjtögető-

halász-vadász életmódjukat, szabadságukat

féltették a helyhez kötött életmódtól, s az ő

folytatódásaik a mai ingyenéléssel 

határos tevékenységet űzők, minden jónak

bírálói, elvetői, amit harciasan

tesznek, s követelik, elfogadjuk nézetüket,

ami leginkább az ő magasabbrendűségük

előadása s a mi lealacsonyításunk,

akiknek szolga szerepet szánnak igen régen.

Hát, e megosztottság eredete nem a munka

megosztása, kiterjesztése a termelésre

a javak begyűjtése mellett, hanem a többlet

elvétele erőszakkal eredményesebbtől.

Erre sokáig nem mutat jelet őstörténet,

de egyetemes emberiként állítják be a

gyilkos rablást, akik aztán a történelemben

végig végezték elszomorító ténykedésük.

Így ha már a gyökereinket keressük, ne a

modern elnyomó világ elvi alapjai közt

nézelődjünk utánuk, hanem a valódiság

tényei között, amit igaz régészet mutat.

Mert egyébként a félreértelmezés oda is

beférkőzött, de nem tudja megmagyarázni a

fegyverek hiányát ókor előtti sírokban,

cserébe birodalmakat rajzolnak térképre.

S azok nagyságával kápráztatják kritikátlan

szemünk, és hogy valami földöntúli tudással

mozgattak nagy köveket, feltételezve mai

ismereteket oda, de még magasabb fokon.

Így áll össze a valódi kép, mozgató elem,

fennálló viszonyok bebetonozása, mégha

kudarcossága nyilvánvalóvá vált is, észbe

ne jusson változtatni rajta, ha mindig így volt.