Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1718)

Mi értelme annak, hogy két síkon fut életünk,

legalábbis az eszmeiségét tekintve úgy

alakul, van valami hivatalos közeg, és

van a saját, de utóbbi gyakran hiányozhat.

Divat-irányítottnak is mondhatjuk magunkat,

amin többet kell érteni, mint a ruházkodás,

fodrászat, kozmetika, mert színháztól a filmig,

irodalomtól tánczenéig meghatározó.

Erre tehát tudatosan rájátszik, épít a

közvetítő közeg, van hatalmi befolyás és

önkéntes igazodás – öncenzúra, ha tetszik –,

lényeg, hogy senki ne lógjon ki nagyon a sorból.

Mindez persze normális körülmények között is

megvalósulna valamennyire, a műfajok

különbözősége miatt, mert például ha a

művészetet nézzük, emelkedettsége adott.

Nem véletlen született a könnyűzene pontos

fogalma, amennyiben könnyebb befogadása

közismert, s nem is annyira zenei tartalom,

hanem a rövid kifejtés, előadás miatt.

Ugyanilyen céllal s születettnek látszik

a „Száz híres regény”-féle ismertető kötet,

cselekmény erősen rövidített változata,

hogy ne kelljen elolvasni a hosszú könyveket.

Sőt már a lexikonok is tömörítették a

tudós leírást, miközben viszont terjesztették

a polgári gondolkodást, előkészítve a

társadalmi átalakítást új elvek szerint.

S hogy ma mit készít elő ránk ömlő sok nyomtatott

és még több elektronikus csatorna anyaga,

egyirányú kínálata, csak találgathatjuk,

mert nem mondják ki, bizonyára nem is ismerik.

Azaz tudatlanul szolgálnak olyan törekvést, mely

– sejthető – az egész emberiséget akarja

– lelkületén át – valamiképp befolyásolni,

de láthatóan túl nagy fába vágja fejszéjét.

A bolygónyi méretű eszmekör csak felszínes

lehet, oly elnagyolt, nem éri el a szíveket, 

embermilliárdokat, akik saját nyelvüket,

műveltségüket mint szemefényüket vigyázzák.