Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1721)

Több módja van kikerülni rázós kérdéseket,

a legjobb, hogy Istenre bízzuk azok válaszát,

hasonló, ha földönkívüliket tételezünk,

hogy régen jártak erre, vagy most is tevékenyek.

Kinyilatkoztatásnak, kijelentésnek mondja

a kereszt(y)én(y) Isten ige-megnyilatkoztatását,

és ehhez szent könyvekkel más világvallások és

az erkölcsileg fejlettek csatlakoznak sorban.

Van köztük átjárás, különösen a próféták

korából, de hogy az mikor és hol történt, sűrű

homály fedi valójában, csak regei szinten mutat

pontos meghatározást, hogy legyen miben hinni.

Érzékileg is, nemcsak szellemileg, szüksége

van rá a kézzelfoghatóságot szüntelen és

alkotó módon művelő emberségünknek, s ezt

célozza kielégíteni égi túlvilág.

Legyen az tehát halál utáni máslét, de itt

hatását kifejtő fejlettebb lények emléke

szintén megfelel az átlagléleknek, ha még a

tudósok sem ismerik szellemünk eredetét.

Avagy különleges esetekben mutatkozó

működését, egyidejűség magyarázatát,

lehetetlennek látszó távkapcsolat példáit,

vagy ha csak az álomlátás csodásságát vesszük.

Nem elegendő nagyjából utalni a természet

ismert bonyolult törvényeire, képletek

nem elégítik ki a képzeletünket, többre

vágyunk, amint lettek vállalkozók, kik megadják.

Így aztán párhuzamos feladat a tartalom

valódisága mellett annak származását is

hitelesíteni, de ebben nagy buktatókra lelünk,

s megfejtendő még, hogy azok miért szándékosak.