Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1725)

Alkalmazkodjon-e maga gyártotta eszközök

tulajdonságaihoz az ember, vagy vesse el

ennek a gondolatát mint önellentmondást,

mert ő hozta létre, szolgálja őt és nem ura.

Megtévesztő, hogy mintha az autó meneti

képességéhez kellene igazítanunk a

céljainkat, vágyainkat, mert fordítva van ez,

szeretnénk olyant, amire van lehetőségünk.

Mindegy, hogy ez testünk határait jelenti, vagy

valamely eszközünkét, mert lehet, rég született,

de akkor is a legjobbnak munkálták ki, azon

túlmenni miért akarnánk, ha egyszer nem lehet.

Ez vonatkozik nemcsak az autósebesség

csúcsára, hogy mennyi időbe telik az utunk,

hanem a számítógép sebességére szintén,

ahol kapacitás nagyságától függ gyorsaság.

Meg a kultúrtörténetben hosszú idő által

és térben távoli helyeken felhalmozott szép

és jó alkotások egyszerre felidézhetők,

ha egyszer oda betápláltuk azok emlékét.

És ekkor ugyanazt kettőznénk meg, ha még külön

is kell alkalmazkodnunk emez eredményhez, hisz

az már megtörtént a gép adta lehetőségek

kihasználásával, mint a robbanómotornál.

Egy szó, mint száz, valamiféle hatalomra és

befolyásolásra törekvés van a mögött, hogy

eszközrendszer-függőként kell tekinteni magunkra,

de most ne divat vezessen, hanem a félelem.

Eszközeinktől féljünk, s akkor nem derül ki, hogy

valójában bizonyos emberek s érdekeik

állnak a riogatás mögött, gépuralommal

takarni még nagyobb szándékolt kegyetlenséget.