Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1732)

Mit változtat az emberen, hogy látja a Földet

messziről, műholdról fényképezve, gömbalaknak,

mi csak feltevés volt sokáig, következtetés

kevesek által jól megfigyelt apró jelekből?

Már bizonyos, nincs semmiféle alátámasztás,

ami a földön megszokott, természetes, érzett

talaj a lábunk alatt, hanem a világűrben

lebeg bolygónk, minek magyar neve kifejező.

De talán latin neve is a golyóból jött, s ez

arra mutat, hogy a névadás idején már volt

valami jó sejtés égitestünk helyzetéről,

feltekintve az éjjeli égre, okosodtak.

Látták a keringő, keringésben visszatérő

fénypontokat, valamint alakzataik elég

változatos elhelyezkedését, Napot s Holdat

kiemelkedő szerepben megkülönböztetve.

Sokkal jobban röghözkötötten éltek akkor, és

inkább lelki értelemben, mert az ég felé szállt

bizakodó figyelem, sors visszakérdezése,

sorsfordítás vélt végzői befolyásolása.

Hogy mivel? – csupán mellé álló, vagy ellenálló

akarattal, hiszen a befolyást is gondolat-

szerűnek, mint Isten vagy természet akaratát

vélték, sugárzást nem mértek lélekváltozáskor.

Mi már tudjuk, hogy a világűrből mennyi minden

áramlik felénk, s emiatt csupán a tényleges

elvontság tényezőjét hihetjük, ha hisszük, jó vagy

rossz isteni beavatkozásnak legfeljebb.

Ám nincs tisztázva a miként, hatás működése,

így tévesen hiszik sokan, hogy az egymás közti

gondolatcserét lehetővé tevő agyhullám-

kapcsolat egyúttal valami erőforrást küld.

Fordítva pedig felfoghatatlan, hogy sugárzás

révén elvi irányítás, lelki segítség jön

az égből, ami ráadásul már nemcsak fönn van, de

minden irányban, a Földről, a gömbről feltekintve.

Visszajutunk, ismét okosan, biztos talajra,

a kézzel elérhetőt kell tovább megismernünk,

s elméletileg megismételten úgy kezelni,

hogy távoli összefüggéseket is beépítünk.

Ajánlás:

Földi Vándor! Ne kívánkozz égi űrbe! Halál

által úgyis oda jutsz, olyba, minek nincs helye,

de van gondolati kapcsolata élők révén,

akik ezért életük boldog reményben töltik.