Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1735)

Ne csodálkozzunk, ha nem értjük a mát, tömérdek

fejlemény mögöttes mozgató összefüggését,

hiszen minden eszköz rendelkezésére áll a

főszereplőknek, hogy eldugják a többség elől.

Nem mi vagyunk a célpontjuk, csak a kárvallottjuk,

egymástól védik magukat előnyökhöz jutni,

s ami nyilvános, gyakorta megtévesztés, nincsen

kényszerítő erő igaz megnyilvánulásra.

Bár a történelmet úgy írták meg számunkra, hogy

egyöntetű szükségszerűség-folyamnak látszik,

megkaparva a felszínt, előbukkannak vétlen

bűnössé tettek és ártatlanként gazemberek.

Sőt, dicsért, ünnepelt az egyik oldal, a győztes,

mialatt a másik ördögként beállított, s bár

teljes joggal történik az elmarasztalás, a

mérleg másik felét is terhelték súlyos árnyak.

Míg a jó oldalnak nevezettek sem angyalok

tehát, ám a felelősség kiterjed az egész

vezető rétegre, s nemcsak a jelenükben tett

meghatározó cselekvésükre, de a múltra.

Azt már egyöntetűen mind ugyanolyannak és

vitathatatlannak hirdeti és erőlteti,

még ha megbocsáthatatlan bűnök terhelik is,

vagy érthetetlenségekkel telve, de az övék.

Az vezet a mához, a tegnaphoz és korábbi

időkhöz vissza, hol mindenhol ők voltak élen,

felül, akár felsőbbrendűnek tekintve maguk,

hogy az emlékezetben is rájuk vetüljön fény.

S ha a valódi érdemek másokhoz kötöttek

mégis, nem a hódítókhoz, harcban utazókhoz,

a valódi értékeket kisajátították, s így

az irányítók szerepkörében tetszelegnek.

Az irányítottakból felemelkedetteket

pedig, legalábbis papíron, a krónikákban

leverik, visszaszorítják, hiszen alkalmatlan

nem beavatottak és sötét lelkületűek. 

Vallásukat is befeketítették, üldözték,

eretnekként kivégeztek népeket, s ahol nem

tudták, ott alárendelték bonyolult szerkezet

révén őket máig álló rejtőző erőnek.