Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1736)

Ha elindultál egy irányban, közben nem mehetsz

másfelé, hogy el tudj fordulni, az döntést kíván,

s az életben nem oly egyszerű, mint itt leírván,

ha kenyered függ tőle, munkád leköt, nem ereszt.

Nem baj ez, sőt a legtöbbünknek kedvére alakul,

az előmenetel biztosabb, gyorsabb, sallangok,

kitérők nélkül, sem visszahúzó szirénhangok

nem gátolnak, ellentábor megrettenve lapul.

Lendületed kikezdhetetlen bűvkört von köréd,

egyre több embert hívednek látva lehetsz bátor,

mert kis ügyekben is fontos, védő szekértábor,

hű támogatók jóindulata álljon mögéd. 

Nehézség elméleti téren adódik aztán,

a kutatónak ezerfelé kell nézelődni,

kiválasztva, mely sosemvolt madárra kell lőni,

s előadván, bizonyítást későbbre halasztván.

Számítva rá, lesz igen sok megsértett károgó,

mert bár nem látja pontosan, mi készül, ellene

tett lépésnek fogja fel, ezért nem kellene,

hogy létrejöjjön, véli, s ez harapófogó. 

Közös a kár, mert egyik fél sem enged a jóból,

aki félti eddig megszerzett eszmeállagát,

s aki új, jobb megszerzésére szentelte magát,

mint a süketek, egyik sem érthet a jó szóból.

Mert hát ebben a véletlen szerkezetben nincsen

semmi kockázat valójában, – teszi a dolgát

a régit megtartó és ki javítaná sorsát

embertársainak, – osztozni kell közös kincsen.