Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1737)

Nem tudjuk, hova vezet, mégis gyakoroljuk, hogy

a másik meggyőzését, hivatásos módon, nem

áru jó oldalai, az általunk kínált termék,

szolgáltatás előnyei révén erőltetjük

rá a vevőre, befogadóra, és ez még hírek,

tudományos eredmények esetében is így

van, nem a portéka minősége számít, nem az

hoz eredményt, mi sikerünk mutatja, – hanem mi?

Az, hogy megcélzott kedvére legyen, azt a kedvet

kell kitalálni, estleg kifaggatva őt, mert

a hajlamának létrejöttét már tudjuk mérni,

s az ötlet tehát ennek felkeltését célozza.

Megkeresni, mire kell, mire jó neki, tőlünk

mit remél, mit adjunk neki, nem maga a dolog

tehát, hanem az általa kiváltott élmény, és

ez az ördögi ebben, hogy próba előtt eldől.

Lehet, az az illat nem illik hozzá, szaglása

sem elégedett vele, de a márkanév vonzó,

meggyőzi, hogy a legjobb, amit tennie kell, hogy

megvásárolja, ne olcsóbbat, ne adja alább.

Vagy oda utazunk nyaralni, telelni, hová

csak a tehetősek, aminek részleteivel

el lehet kápráztatni minket, s már nem nézzük a

helyszínen, hogy minden úgy van-e, fő, hogy ott vagyunk.

A híres tudományos műhelyeket sem tudjuk

ellenőrizni, sem képességünk, sem pénzünk nincs

rá, de nem is kell, a szaktekintély miatt hisszük,

amit közölnek, s nem derül ki, hogyha nem igaz.

Vagy nagyon sokára, – mikor az az ízesített

étel, mire rászoktunk, betegséget okoz, de

hát a reklám oly meggyőző volt! – nem szabadna

tehát ezt az utat járni, – hangsúlyt a termékre!