Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1743)

Vízparton élni sokkal jobb, mint tőle távol, de

nem mindegy, hogy tó, folyó vagy tenger, mindegyiknek

megvan a maga előnye, bája s feladata,

hátrányról nem szokás beszélni, pedig az is van.

A vízközelséget aztán a fürdők is tudják

ugyanolyan módon biztosítani érzésben,

sőt túlmegy rajta, ha forró a vize, ásványi

anyaggal tele, gyógyító hatását kedveljük.

Egyáltalán, a fürdést úgy élvezzük, mintha az

lenne eredendő természetes közegünk, bár

úszni csak megtanulva tudunk, alig akarunk

kijönni a vízből, ha egyszer belemártóztunk.

És a gyerekek zsivajától visszahangzik minden 

olyan hely, ahol biztonságban érzik, élvezik

a vizet, a pancsolást, a testkönnyebbség mással

nem elérhető gyönyörűségeit naphosszat.

Csodáljuk az úszósportokat, vizes világot,

hajózás szenvedélyét, vitorlással befogni

a szelet, olyan életmód nyílik meg a vizen,

ami semmi máshoz nem hasonlatható élmény.

Ott szoktunk igazán lebarnulni, megújulni,

de tengeribetegséget már egyre ritkábban

kapunk, árvizek ellen is tudunk védekezni,

mélyvíz veszélye viszont még mindig sok bajt okoz.

Nehezen képzeljük el a szárazföldön élve,

hogy a Földgolyó kétharmadát víz borítja, mert

a bolygót is csak újabban látjuk labdának,

hajózó közlekedést repülés felváltotta.

De a víznek nemcsak külső elemi erejét

használjuk áramtermelésre, hanem felbontjuk

két alkotó elemére, és sok egyéb módon

iparilag használva könnyíti meg életünk. 

Végül ismerjük be, hogy nem becsüljük eléggé

ezt az áldott jótéteményt, nem iszunk eleget

belőle naponta, úszni sem járunk eleget,

s legtöbbünknek kimarad vízparton üldögélés.