Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1745)

Testi egészség jóléthez elengedhetetlen,

de ha nem teljes még vagy már testi teljesítmény,

hozzá kell igazítani a vágyakat, megy is

könnyen, mert nem tehetsz mást szükségszerűség ellen.

„Majd ha felnövök” – mondod gyerekként, de öregként

csak a „sárgaföld” marad, ahol „kiegyenesedhetsz”,

ezért máshol kell keresni a boldogságot, mint

a tökéletesség hajszolása, kívánása.

Tudván, beszámítván, senki nem képes mindarra,

amire igen sokan közülünk, zeneművész

nem szokott sportbajnok lenni, tudományt művelő

sem ügyes kézművességben hivatásszerűen.

Munkálkodásunk, életvitelünk derékhadát

viszont kötelező lenne mindenkinek mindig

kisujjból kirázni, főzz teát magadnak, cipőt 

tisztíts, rázd fel a párnát és még sok egyebet tégy.

Akkor is, ha rossz a kedved, mert fáj a fejed, a

csípőd, a hátad, a lelked netalántán, hiszen

rossz érzéseket, sőt fájdalmat is lecsökkent

a mozgás, s nagyban gyógyít, ha nem hagyod el magad.

Meg aztán légy tisztában alapvető gyógyszerek

használatával, sebkezeléssel, ételek jó

párosításával, tested igényeivel és

óvatos kiszolgálásával, ha érzékeny vagy.

És ne menj oda, ahol nem fogadnak szívesen,

ne erőltess egyoldalú kapcsolatot, mert nem

elég a te odaadásod, fájdalom árán

is mondj le rajongásodról biztos viszonzatlanul.

Ilykor ne légy lusta, félős, ne kényelmesedj el,

vond le a következtetést az első pár eset

után, ha rossz, de ha jó, azt meg ne vedd kézpénznek,

merj próbához, feltételhez kötni kapcsolatot.

Azaz széles skálán értékeld magad s másokat,

beleférjen öröm és élvezet, de csalódás,

lemondás szintén, ne csupán mintát kövess élet

vitelében, hanem találd meg a saját utad.