Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1763)

Mintha nem lennénk már annyira kiszolgáltatva

természetnek, gyors autók, vonatok, repülők

és biztonságos hajók korszakában élve ma,

mint régen, amiről regényekben olvashatunk.

Ahogy meghódították az Északi- és Déli-

sarkot, az őserdőt és a magas hegyeket, az

nemcsak izgalmakat szült, áldozatokat is szedett,

míg manapság a műhold mindenhova beláthat.

Mégis esnek tragédiák, hólavina alá

szorultak kihűlnek, hegyormot és sziklát mászók

szerencsétlenül járnak, vízbe fúltak is sokan

vannak, igaz, emberből is már nyolcmilliárd él.

Mindenre van vállalkozó, kedvtelését töltő,

ahol a nagy számok törvénye szerint megeshet

baj, meg is esik, nem beszélve közlekedési

balesetekről, mikor a vezető a hibás.

Ráadásul szinte a természetünkké vált a

tragédiákról beszámolni, ami újfajta

szenzációhajszolás lett, és vonzza az újabb

módszereket tömeggyilkosságra feltalálni.

Pedig milyen jól meglehetnénk békében élve,

vannak is rá példák, nagyon sok országban nincs baj

a létbiztonsággal, és kifejezett pazarlás

folyik, igaz, a természet megszenvedi nagyon.

Ezügyben viszont amit ránk erőltetnének, az

nem környezetvédelem, hanem üzleti modell,

új iparágak szeretnék kiszorítani a

régieket, hazugsággal riogatás folyik.

Így hát a természet majdnem hogy ellenséggé lesz,

hisz testünk betegség-lehetőségéről sokat

tudunk, az égbolt felől állandó fenyegetést

jelentenek meteorok és „idegen lények”.

Utóbbiak sosem jönnek, előbbieket a

légkör elégeti, orvoslás és gyógyszerészet

virul, éljünk hát nyugalomban magas tudomány

ajándékai közt, természet tényleg lágy ölén.