Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1764)
- dombi52
- nov. 22.
- 1 perc olvasás

Hogy milyen kényelemben élünk manapság, csak az
tudja igazán, aki küzdött korábban azzal,
amit ma könnyedén megtehet, például fűtés
esetében, hogy folyik a gáz, nem kell fát vágni.
Aztán én ezt itt most kézzel írom, kedvtelésből,
mert számítógépbe is pötyögtethetném, amit
azért még meg kell tennem, ha fel akarom tenni
a világhálóra, hogy mások is olvashassák.
Azaz bárkihez eljuthat, ha tudomást szerez
róla és van kedve megnézni, míg azelőtt a
könyvbeli, folyóiratbeli megjelenés csak
kevesek számára lehetett elért olvasmány.
Utazást is úgy teszünk ma, mint régen átmentünk
a szomszédba, igaz, hogy még elég sok időnket
elveszi, ha messzire autózunk, repülünk
vagy vonatozunk, de szekértől sokkal gyorsabban.
A ruházatunk is igen kényelmesen kezelt,
mosott, tisztított, szárított, mert többnyire géppel
végezzük, és a beszerzésénél a divatot
követjük, mintha régi világ grófjai lennénk.
A tanuláshoz is rengeteg segédeszköz áll
rendelkezésünkre, képen látjuk a világot,
kattintással nyílik rá ablak, lexikonszöveg,
sőt már idegen nyelv fordítása is megszólal.
Ám kérdés, mit kezdünk e kényelemmel, elég jól
használjuk-e, előrébb jussunk, mint elődeink,
vagy csupán elkényelmesedésünkhöz vezet, és
lustaság ármánya fog eluralkodni rajtunk.
Lelki-szellemi téren kell jól alkalmazkodnunk
e mai helyzethez, hogy viszonylag könnyedén él
az ember, nehogy visszájára forduljon a sok
jó eszköz birtoklása, semmittevőkké váljunk.
Sőt, hátramozdítókká, ha fejlett fegyvereket
uszítunk egymásra, s a háborút a lakosság
megsínyli, jódolgukban megvesznek vezetőink,
végveszélybe kerülünk kényelmes élet közben.

















