Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1764)

Hogy milyen kényelemben élünk manapság, csak az

tudja igazán, aki küzdött korábban azzal,

amit ma könnyedén megtehet, például fűtés

esetében, hogy folyik a gáz, nem kell fát vágni.

Aztán én ezt itt most kézzel írom, kedvtelésből,

mert számítógépbe is pötyögtethetném, amit

azért még meg kell tennem, ha fel akarom tenni 

a világhálóra, hogy mások is olvashassák.

Azaz bárkihez eljuthat, ha tudomást szerez

róla és van kedve megnézni, míg azelőtt a

könyvbeli, folyóiratbeli megjelenés csak

kevesek számára lehetett elért olvasmány.

Utazást is úgy teszünk ma, mint régen átmentünk

a szomszédba, igaz, hogy még elég sok időnket

elveszi, ha messzire autózunk, repülünk

vagy vonatozunk, de szekértől sokkal gyorsabban.

A ruházatunk is igen kényelmesen kezelt,

mosott, tisztított, szárított, mert többnyire géppel

végezzük, és a beszerzésénél a divatot

követjük, mintha régi világ grófjai lennénk.

A tanuláshoz is rengeteg segédeszköz áll

rendelkezésünkre, képen látjuk a világot,

kattintással nyílik rá ablak, lexikonszöveg,

sőt már idegen nyelv fordítása is megszólal.

Ám kérdés, mit kezdünk e kényelemmel, elég jól

használjuk-e, előrébb jussunk, mint elődeink,

vagy csupán elkényelmesedésünkhöz vezet, és

lustaság ármánya fog eluralkodni rajtunk.

Lelki-szellemi téren kell jól alkalmazkodnunk

e mai helyzethez, hogy viszonylag könnyedén él

az ember, nehogy visszájára forduljon a sok

jó eszköz birtoklása, semmittevőkké váljunk.

Sőt, hátramozdítókká, ha fejlett fegyvereket

uszítunk egymásra, s a háborút a lakosság

megsínyli, jódolgukban megvesznek vezetőink,

végveszélybe kerülünk kényelmes élet közben.