Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1788)

A világon egyedülálló Szent Koronát nem

más hívta életre s tette eszményi életünk

törvényének forrásává és őrévé, mint az

istengyermekségünket meghirdető gondolat.

Isten országát berendező, égi mintáját

földre hozó, és az embert bűntelenné tevő

tanítás, kizárva ennek ellenkező múltból

feslő, alávetéssel rombolt gyakorlatát.

Ezen emelkedett szelleme miatt hozzá kell

mérni tehát minden megelőző hatalmat és

életmódot, nem fordítva, őt eredeztetni

az örök élet szentségét el nem ismerőktől.

Ez teszi a mi elődeink teljesítményét

alkalmassá, hogy az ősidőktől folyamatos

egymásra épüléssel, vívmányaik hitével

művelték a földet, gyarapították a lelket.

A felhalmozódott végtelen ismerethalmazt

kezelni tudták, minek alapja a tisztelet,

egymás megbecsülésén túl a láthatatlanul

érvényesülő gondolkodóképesség felé.

Ennek tartalmát végső kérdések területén

sem engedték senkinek kihasználni egyéni,

a közösség rovására erőltetett célból,

igazodva a Korona Tanhoz, megvédve azt.

Hogy a föld senkinek sem tulajdona, de együtt

igazságosan elosztva terményeit kezelt,

hogy a szokások, hagyományok igen fontosak,

nélkülük rögtön veszélynek lehetünk kitéve.

Megújulásnak, új égnek, új földnek örülni,

nemzedékek cseréje természetes képesség,

a jövő a múltból fakad, rendezett élettel

nem pokol, hanem mennyország kapuja nyílik meg.