Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1792)

Bejárják sokan szívesen a Földet, végtelen,

szüntelen érdeklődéssel, nyitottan új és új

tájak felé, embermivolt és produktum felé,

ott a helyszínen eredetiben megszemlélni.

Hogy mit, mi az valójában, még úgy sem teljesen

feltárulkozó, befogadható, nem bújhatunk

ott élők bőrébe, de legalább annyi, amit

ők akarnak, megmutathassanak és átadjanak.

Kérdés, mi célból, egyéni élményszerzés mellett,

beszámítva az üzleti szempontokat, örök

kétely egyébként, hogy van-e más oka utazás

szervezésének, de tegyük fel, hogy van, nos, mi az?

Csakis emberi testvériségről tapasztalat-

szerzés, megerősítés, hogy éppen az a színes

sokféleség biztosítja, bizonyítja, hogy ne

fáradjunk el keresni és megismerni egymást.

Lehet, csak a nagyon gazdagok engedhetik meg

igazán maguknak, ám ők is sokan vannak és

a kellemesség, furcsaság, szokatlanság adta

élményt elég hitelesen viszik s szétterítik.

Ismerje meg mindenki, hogy mennyien, milyen sok

helyen él ma ember, mert emberiséget akkor

alkothatunk, amire szükség lenne több döntés

alkalmával, ami átfogó érintettségű.

Együttesen vonatkozik ránk, nemcsak egyedül, 

érinti a teljes emberi környezetet és

a szellemi szférát az ember lelkének

kedvezve, vagy kedvezőtlent ráerőszakolva.

Reményteli, hogy nemcsak felszínes kalandokra,

műegzotikumra költik pénzüket, de tudnak

valami többlettel szolgálni útifilmekhez,

nem tárgyiasítják, mint azok, a látottakat.