Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1805)

Nem kell kilépni az ajtón, kinézni ablakon

sem, beköszönt a világ, bezörget vagy bekacsint,

eláraszt, elfoglal, lebénít, vagy cinkossá tesz

csupán azzal, hogy megtudod, mi folyik, s nem mozdulsz.

Persze a fiatalabbak kirohannak remény

árnyékát üldözni, mit vágyakozásuk keltett,

kérdés, tényleg megérdemlik-e, amit elérnek,

vagy odadobott csont az, hogy rágódjanak rajta.

Sőt, hogy együttműködjenek a világhatalommal,

mit nem lehet figyelembe nem venni, tolakszik,

rád települ, átjár, veled végezteti el a

piszkos munkát, s alig látod, hogy fogaskerék vagy.

Tisztességes életet szeretnél te is, mint az

emberiség többsége, de az őserdődet már

felszámolták, felszántották, ám annyi szántóföld

sem elegendő, megsokszorozása másként megy.

Az élőhelyek felszámolása folytatódik,

de már veled, a te környezeted lesz műanyag,

ételed-italod attól friss, ami árt neked,

s lelki táplálékod igen elbizonytalanít.

Mehetsz lakni az égbe, felvisz a lift magasra,

messzire ellátsz a többi magasház közt, és ott

még mindig betonerdő, utaznod kell a zöldbe,

ha nincs saját – elavultnak mondott – kertesházad.

Fejletlennek bélyegzett az a terület, ahol

még ingatlan-tulajdonosok a lakók, hiszen

a bérlakásban élők mozgékonyabbak, elmennek

a jobb munkalehetőség után, birka módon.

Azaz egymást követve, ahogy terjed a híre

valamennyivel magasabb jövedelemnek, és

ilyen suttogó propagandát vesznek már inkább

figyelembe, mert az újsághír megbízhatatlan.

Üzleties túlzás, új közlőfelek harcolnak 

régiek ellen, a szerkesztőségeket sorra

felváltja az egy fős „stáb”, így tényleg egyéni lesz

a vélemény, mit hallunk, ezért „hozzánk közeli”.

Eközben mindenki azzal fog foglalkozni, hogy

kiszűrje az érdekeset az elé kerülő

sok-sok érdektelenből, első szavak alapján,

így lett a nagyotmondás újságírói fogás.

És a dömping arra is jó, hogy lényeghiányos

tartalmak megbújjanak a többiek között, ne

essenek ki eleve, hogyha elárulják már

korán, miről szólnak, elmarad felkapcsolásuk.

Így hát csupán az érzelmi hullám felkeltése is

eredményes eszközzé vált, de ez már zsigeri

szintre vitte le a tájékozódást, mintha a

táplálkozáshoz lenne hasonló, kedvenc ízzel.

Szekértábornak is nevezhetjük így alakult

csoportok működését, kizárják onnan egymást,

nincs átjárás, sőt nincs megbocsátás, ha nem az ő

szekerüket tolod, jobb mindebből kimaradni.

Végsősoron tehát magadra maradsz, bár nyitva

a lelked, de a számítógép ablakain át

bejövők elriasztanak, vagy gondolkozással,

adat-megvizsgálással mersz bármit is elhinni.

Nincs már mérvadó forrás, feltett kérdés is hazug,

amire a feleletet hallod, tematizált

közeget teremtenek, neked nem húsbavágó, amit

hallasz, neked szóló válaszra nem találsz.

Ezért figyelj a hiteles emberekre, akik

jót akarnak mindig neked, hozzátartozókra,

tanítók- s barátokra, s főként bízz az eszedben,

hitalapod adó tudás- és eszmerendszerben.