Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1806)

Testünk és lelkünk vonzalmaival alig vagyunk

tisztában, biztosan ismertek jéghegy csúcsa,

az ismeretlen bizonytalan nagyság, víz alatt

helyett tudatlan kiszámíthatatlan, homályban.

De még erről az aránytalanságról sem tudunk

eleget, elég az égitestek hatására

gondolni, mi nagyrészt tagadott, mert a tudomány

nem tud mit kezdeni vele, s tévedni nem akar.

Inkább lejáratják a csillagjóslást, vagy hogy a

Hold minket is „meghúzna”, nemcsak a tengereket,

nehéz ügy, ha az emberek fele szenved tőle,

s issza a szavát, aki magyarázattal szolgál.

Illetve még tovább is mennek, a jellemre, mert az

időszakos hatáson túl „elemzik” állandó

befolyását ránk bolygóknak, csillagoknak, és az

egyediséget születési időhöz kötik.

Ez nemcsak önmagában vizsgálandó, hogy van-e

kapcsolat a testre ható természeti erők,

valamint testünknek arra adott válasza közt,

de lelki minőség kialakulása terén is.

Inkább fordított lehet a közvetlen kapcsolat,

mi miatt az értelmezésrendszer egyöntetű

képet mutat, lerögzített időpontok szilárd

talaján nőtt elvek aztán egymásból tápláltak.

De ne higgyük, hogy csak a külső természetnek van

változatlansága kiszámítható és biztos

pontok képében, melyekre alapozni lehet,

lelkünk sem kevésbé masszív tények hordozója.

Az elme gondolati ereje törvényszerű

jelenségekben ragadja meg környezetét és

teszi elvont, felidézhető szellemiséggé,

ami keretet ad további benyomásoknak.

Ez pedig nagyarányban a múltban felépített,

elsajátítása körülményeit nem lehet

felidézni, csak a képesség van meg bennünk az

elfogadására és elutasítására. 

Értéke szerinti értékelésére, alak

szerinti alakzatba sorolásra, szóval

való helyettesítésére, ha sikerült a

jelenséget azonosítani fogalmával.

Ezért aztán egész életünkben tanulni kell

önmagunkat, nemhogy ki-, hanem micsodák vagyunk,

megőrizni mozgásunk önkéntelenségeit,

ha azok életmentésig terjedve hasznosak.

Vagy próbálkozni kigyógyítani magunkat a

helytelen testi válaszok, változások káros

útvesztőiből, gyulladások túlzásaiból,

s indokolatlan lelki félelem gyötréséből is.

Tudatosítsuk az önmegismerés feladatát,

ez elvezet egyébként egészen bizonyosság-istenig

lelkiek terén, de ugyanúgy szükségszerűség

frontján a világteremtés titkait tárja fel.