Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1809)

A művészfilmekből nem lehet tizenkettő

egy tucatot csinálni, mert különös világukat

még ugyanaz a rendező sem tudná, akarná

megismételni, önálló életüket élik.

Nekünk, nézőknek, akik ráadásul szintén az

egyedi értelmezés különvalóságát és

sajátos érzéseit vegyítve fogadjuk be,

példákkal szolgál és feledhetetlen élményt ad.

Mint a színházi dráma, de ez kivihet olyan

tájakra, városokba, ahol sosem jártál még,

olyan művészi eszközökkel élhet, letaglóz,

a látvány gondolatiságával gazdagíthat.

És tömegeket elér, mindenkinek megfelel

a színvonala, ami nem színvonaltalanság,

hanem egyetemesség, létezés egyszerűsége,

mindamellett belefeledkezett szórakozás.

A színházi álom felébresztése, mintha csak

velünk történne, mi is sétálhatnánk ott, avagy

soha oda, abba nem mennénk, a személyesség

megérint, nem emelkedett a talaj színpadra.

Mégis oly tömör, oly gyors események folyása,

vagy az elviselhetetlenségig vontatott, de

odavaló az ábrázolás, azt a helyzetet

teszi vonzóvá vagy taszítóvá, részt is veszünk

benne meg nem is, tudjuk, hogy vetített, mégis

eleven közeg, lélegzik, hangzik, tapintható

kinek-kinek saját emlékeit felszakítva,

akarva, nem akarva, alkotóivá válunk.

A korhűség még saját időnkre is teljesül,

történelmi távlat pedig érzékeltetve van,

ebből aztán még rajzfilm is kitellett nevelő

célzattal legkisebb befogadó korosztálynak.

Meg mivel üzletről is szó van, növelendő lett

a nézőszám, felhígult a mondanivaló, és a

színes szélesvászon, a sztereó hang csábított,

borzongatás, kegyetlenség kiélni valóan.

A zsigeriség és az alsó fertály ingerlése

a tilos kategóriát is áthágta, erkölcs

alig maradt a szempontok között, mi addig szép

küldetést teljesített „boldog befejezéssel”.

S kezdett a mindennapi élet helyére lépni

a filmélmény a tévé házimozi jellege

által, s odáig jutottunk, hogy nemcsak időnként,

de naponta többször lehet mozizva szórakozni.

S hogy biztosan leüljünk a készülék elé a

következő napon is, arról sorozatfüggés

gondoskodik, kíváncsiságunk a folytatásban

lesz kielégítve, s új fordulat ismétli ezt.

A látottak-hallottak nem igényel különösebb

odafigyelést, megemésztést, gondolkodást

róla, viszont hamarabb találunk társat, kivel

megbeszélhetjük, mint művészfilmek esetében.

Ám régen még olvastunk filmkritikát is, hogy jó

irányban indultunk-e szerkezet feltárásban,

meg aztán érdekelt, mit tart róla a szakma, mert

szerettünk volna jól tájékozottakká válni.

Manapság a képernyőre bárki felkerülhet,

ingyen és bérmentve lehet hozzájutni silány,

de felkapott tartalmakhoz időnkért cserébe,

igényesség sok kereséssel jut eledelhez.

Mint mikor a hasznos lágyesőt özönvíz váltja

fel a jégeső és vihar mellé, s házunk megvéd

minket, de erdő-mező nagy kárt szenved, áradó

bajt erős lélek ki tud zárni, de sérül tőle.