Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 181.

 181.

Sikeresen elszaporodtunk a földön,

már-már túl sokan is vagyunk ahhoz képest,

amennyi eszközünk szolgál a jóléthez,

s hogyha nem jut belőle, ne lenne börtön

az élete, kik nehéz helyzetben vannak.

Ez viszont kétszeresen téves felfogás:

a megpróbáltatás nyomán nemcsak nyafogás

születik, de boldogság útján haladnak

legtöbben, ha hagyják őket teljesedni,

önerőből gyarapodni, segítséget

felhasználva elérni valami szépet,

önmagukért élve köz javára tenni.

Másik tévedésünk a feladat-vakság:

jólét miatti elbizakodott létünk,

minden világrészt ugyanolyannak vélünk,

mint a miénk, s elvakít hatalmi nagyság.

Mára igen lépcsőzetes lett a függés:

összeomolhat a földi rendszer lánca,

melynek szemeit a helyi ember látja,

míg a megoldás több többváltozós függvény.

Ehhez kell kitanulni eljárásokat,

oly sok tehetséggé művelt emberfőkre

van még szükség ehhez: szaporodás őre

legyen mindenki, hogy legyünk elég sokan.