Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1818)

Ha nincs rá magyar szó, nem lehet véletlen, ezért

ne is használd az idegent, inkább írd körül

a fogalmat, illetve jelenséget, világunk

egészének – vagy nagy része – befolyásolását.

Valahonnét, valakik részéről, – a lényeg, hogy

az önrendelkezést lábbal tipró – felülíró

enyhébb esetben – akarat-érvényesítésről

van szó, kis és nagy országok viszonylatát nézve.

Ami sok kérdést felvet, mert a legjobb módszert még

nem ismerjük ezen szereplők és szerepkörök

esetében,  mint a mellékelt ábra mutatja, –

azaz ami egyensúlyi állapothoz vezet.

Helyette mindig van valaki felül, valakik

alul, és a köztük lévők sem függetlenek, de

ez nem a kölcsönös függőség természeti

állapot, hanem uralkodás a többieken.

És még csak az sem biztos – sőt, az ellenkezője

igaz többnyire –, hogy a legjobb kerekedik

mások fölé, mert a kiegyenlítődés-hiány

ráerőltetetten növeli a különbséget.

Ezzel pedig mindenki rosszul jár, mert a haszna

megerősíti az elnyomó hatalmat, mégha

az nem jó irányba viszi is az egészet, kisebb

részleteket nem igen befolyásolva csupán.

Ebben azonban lehet bízni, hiszen apróság

is lehet nagyon befolyásoló, gondoljunk csak

a fűszerekre, s elhangzott a mondás: Ti vagytok

a föld sója, ami egész népre is értendő.

Értendő lehet, ha olyan emberekről van szó,

akik ismerik s vallják, mi az élet értelme,

őrzik azt minden hívság s romlottság közepette,

akár szenvedést is vállalnak igazságukért.

Mialatt nagyravágyás kegyetlenségig fokoz

másoknak fájdalmas törekvést, s ahelyett, hogy a

tudás kovászt utánozva megvilágíthatna mindenkit,

üldözötté válik a jóság, ha ellentmondó.

Sőt ellenálló a pillanatnyiság felszínes

csábításának, amivel levennék lábáról,

bizonytalanságba kergetnék kudarcra ítélt

csoportjaikat, ne az áldozatot vállalják.

Ennyi nehézség árán megmaradni emberi

eredetiség áldásában s bűvkörében, nem

megmagyarázhatatlan csoda, hanem hitet

erősítő szükségszerűség és szilárd talaj.

Hinni magunkban tehát nem önző alacsonyság,

de szellemi magasságból sugárzó biztatást

is magáénak tudó magatartás, isteni

kegyelem élvezete, erkölcsi bizonyosság.

Nem szabad lemondani róla bármilyen földi

fényűzés megszerzése okán, ha az bűnnel jár,

márpedig a magyarul nem ismert szóval mondott

gyakorlat galádul öl, butít és nyomorba dönt.

A nagy különbségeket kell jó gondolkodással

eltüntetni a népek közül, ebben segítsünk

nekik mi, akik magunk között nem látunk ilyet,

mert egyenlőség embersége vezérel minket.

Lehetséges, hogy mikor ez kialakult, sokkal

kevesebb ember élt a földön, de a természet

kihívásait ők megoldották, ha itt vagyunk,

mi többen többet tudunk tenni, nem gondoljátok?