Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1819)
- dombi52
- jan. 16.
- 2 perc olvasás

Nagy szakadék van a világesemények és a
helyiek között, mint adják elő, s megjelenik
az elérhetetlen magasságú hír- és tényközlő
eszközökben előbbi, vidékiként utóbbi.
Provinciálisnak is nevezik, mintegy csúfnak
láttatva szinte, ami körülötted esemény-
számba megy, de a világszínvonalon történteket
felnagyítják, jelentőségteljesként tálalják.
Lehetséges persze, hogy éppen fontos ügy kerül
terítékre, van hatása a közeljövőre,
de ezt is inkább valamely érdekcsoport fogja
erőltetni, és sikerét jelzi, ha elénk kerül.
Ugyanakkor mindenki helyben van, él valahol,
s legfeljebb nem foglalkozik vele, de hatása
igenis eléri az ott mindenkire egyként
érvényes intézkedésnek, természeti kárnak.
A nagyvilágban pedig vannak igen nagy és még
kevésbé az, de arra törekvő szereplők, és
számunkra nem mindig adatik – enyhén szólva – jól
tájékozottság, melyik szándék kedvező nekünk.
Vagy elfordulunk érdektelenséget mutatva,
vagy választunk valamely oldal közül, vélelem
szerint, hogy a jobbat, de inkább felszínes látszat
bűvöletébe kerülünk s lelkesedünk érte.
Egész életünket leélhetjük kiábrándulás
nélkül, hiszen csak áttételesen érinthet meg
az igazság, míg lakóhely szekértáborait
a bőrünkön érezzük győztes-vesztes csatában.
E két szféra közé szorul, vagy ott parádézik
az országos közélet minden vonatkozásban,
azaz függőben a világhelyzettől és magas
lóról kezelve, felhatalmazottan a falut.
Vagy a várost is, mintha falu lenne csupán, a
maga nehézségei és örömei kisebb
keretében, csak néha feljutva az országos
porondra, díszletként viszont gyakran kiválasztva.
Nem elmarasztalni szeretném ezt a helyzetet,
hanem csak világosan látását javasolni
e hármas viszonylatnak, hogy mindegyik jellegét
ismerve, keveredésük ne vezethessen meg.
Sem érdem, sem mulasztás ne lehessen olyanra
hivatkozással elismert vagy takargatott, mi
nem valós, mert volt már az, hogy „Moszkva nem akarja”,
pedig igen, sőt csinálta, vagy hogyha messziről
jött titkos támogatás üres szólamot terjeszt,
győzelemre segít hazugságot, és akkor már
sikerül bebetonozni a győztest, ugyan nem
örök időkre, de visszafordíthatatlanul.
Ám beszéljünk inkább a kiválóságról, annak
mindig ott van legnagyobb hatása, ahol éppen
kifejtik, ahol hasznosul és forrása ismert,
nem is marad el az elismerés az emberektől.
Akik részesei – diák, fogyasztó és gyógyult –
mind pontosan tudja, Isten-ajándék, hogy ilyen
nagy teljesítmény kedvez neki, magasabb polcra
kerülését viszont fenti módon intézik, vagy nem.





















