Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1823)

Örök téma marad, mennyire vagyunk egyformák,

sok embernek azonosság menedékül szolgál,

ha nem is a tudati magány ellen, de hideg,

üres társtalanság ellen, mikor a vér megfagy.

Viszont felbuzog, ha lelkesedhet valakiért,

valami emberalkottáért, amire ő nem

lenne képes, vagy személyiségét megérinti

a másé, őbenne ismer magára boldogan.

Éppen az lehet a kiindulás mások felé

fordulásban, a megértés képességét adja,

ami közös, de inkább lehetőségként, füle

mindenkinek van, kiváló hallása kevésnek.

És az abszolút hallás meg igen ritkaság,

sőt, hogy a zeneszerző a partitúrából az

egész összhangzatot belül hallja, a zenekar

ahogy játszani fogja, nekem felfoghatatlan.

Amint sokunknak sok nagy teljesítmény, és most nem

csak csodálkozást kell rögzítenünk ez ügyben, de

belelátni az egyes szakmákba, ügyes

és okos – lehetővé tevő – eljárásokba.

Hogy mit hozhat ki magából az ember, ha teljes

erejét, idejét ráadja valamire és

betartja fokozatos fejlődés lépéseit,

millióféle nagyszerűség születhet tehát.

És legalább tudatunk hátterében ez kell

legyen, ami mindenkitől megkülönböztet és

nyugalommal tölt el, ha különcnek is mondanak,

és önbizalommal, onnan táplálkozik énünk.

Szervetlen és szerves létezők ki- és betöltik

a lehetőségeiket, amiket értelmes

lényként természettörvényként felfedezünk,

de a mi esetünkben nem látunk ilyen tisztán.

Mert ez a tiszta ész birodalma, nem zavarja

eddigi valóság, ami szintén szellemi e

szinten, azaz olyan irányban megy találgatás,

hogy jó vagy rossz sül ki belőle, milyen még nem volt.

És arra kell hajazni, azt kell megcélozni, mit

felfog, érez, kíván a többi ember, mert látja

a lehetőséget, igaz magát nem tartja rá

alkalmasnak, hogy létrehozza, de befogadja.

Gazdagodásnak tekinti az ember gyönyörű

létmódja s eredményei számára, számában,

a közösség alapjának, hogy bővülni képes,

nemcsak több ember születik, de több teljesítmény.

Ez pedig a szellemtermészet velejárója,

hogy bejárja mindazt az utat, ami adódik

az emberlények számára, gondolatban múltat

is, nemcsak a jelent térképezi fel pontosan.

Mind részletesebb feladatokat kijelölve,

mire ha nincs vállalkozó, kívánatossá lesz

a beavatkozástól, azaz együttműködés is

intézi a keretek szükséges kitöltését.

De legnagyobb öröm a szabadság, mi e téren

lehetőségként mindenkire rámosolyog, és

alakíthatja a jövőt, sajátját és másokét,

különbözőség értékelt azonosságában.