Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1825)

Nagy magyarok szép emléke jelenben is dicső,

de több volt a múltban, összefogást lelkesítő

úgy, hogy megmaradjunk támadások közepette,

harcolt fiatal s ki kenyere javát megette.

Istenes példának tekinthetjük nagy elődünk

áldozatát, bármelyik korszakban járt előttünk

és megvédte a hazát, volt bár kicsi a vára,

túlerővel megküzdve győzött s megmaradt háza.

Házanépe és a rá bízott terület népe,

győzelmével biztosította, hogy legyen béke,

mai követők nem vállalják a közös harcot,

amennyi ember, mutatni akar annyi arcot.

Nem kérdezik, nem gondolják, létezhet-e ingyen

jólét mai nyugalma, s hogy ember miben higgyen

másban, mint megvédett hazát éltető jövőben,

s a fennmaradásunkhoz elegendő erőben.

Azt pedig csak együtt lehet, tudjuk kimunkálni,

széthúzás megnyomorít, s leigáz minket bárki,

aki keményen kiáll saját közös szent célért,

nemzeti színűre festve szívét s minden cégért.

Divatos nagy népeket ajnározni, de lehet

legalább mintának  tekinteni, hova vezet,

ha nem ellenség másik ember, de társi jóság,

határtalan létezés legyen vezérvalóság.

És hogy magas színvonal ott nem semmiből jön,

sok nagy teljesítményből, s hogy hagyják, csúcs megdőljön,

és ezért nyilvántartják a legügyesebbeket,

legyen mit túlszárnyalni, és végtelen a keret.

Nálunk meg az eltérőkkel vagyunk elfoglalva,

ami szép tett, természetes, közben nem tagadva,

hogy mily nagy szükség van kiemelkedő munkára,

ama vágyott jólétnek megvan a maga ára.

Nemcsak testi hiányt kell szépen felzárkóztatni, 

lelket emelni, több tudással világra hatni,

elismerését mindenki megkapja, akinek

sikere közérdeklődésű, senki sem sziget.

Legyenek nagy emberek a hétköznapi hősök,

nagy terheléssel élnek, mint éltek régi ősök,

lehessen becsületes munkával felhalmozni,

erkölcsi és anyagi tőkét, divatba hozni.

Ebben nincsen fokozatosság, lépcsőzetesség

nélkül egészséges kapcsolat, hatékony egység,

alacsonyról induló is feljuthat a csúcsra,

kihívás nem akadály, ne számíts sima útra.

Ne legyen eltiltott szellemi s anyagi vagyon,

ha okos vagy szakmádban, ne hallgassanak agyon,

de támogassanak, alkotásod megszülessen,

s ha sok a pénzed, abból befektetés lehessen.

Közröhej tárgya lenne, ha nem lenne tragikus,

az alkalmatlanok hatalma, mi nem logikus,

fel kell hát egymást világosítanunk egyhamar,

mi érdekünk, nem az, hogy mindenki külön kapar.

Hanem együttműködünk, miről megállapodunk,

s betartva törvényt boldogulunk, lesz búzánk s borunk,

mert a nagy emberek manapság is köztünk élnek,

küzdés nemesít, ha nem is lesz könnyebb az élet.