Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1826)

Ha szeretetben élsz, van igaz közösséged,

kétoldalról jövő odaadásban lubickol

ilyen kapcsolat, szerves egyensúly alakul ki,

őszinte kölcsönösség kiegészíti egymást.

Inkább érezzük, mint tudatosítjuk magunkban,

nem törődünk oly nagy mértékben vele, mintha csak

önmagunk törődik önmagunkkal, s élvezzük

a ránk irányult gondoskodó gazdag figyelmet.

Arra kiterjedőt, mire mi nem is gondolunk,

meglepődünk, mennyire értékesnek tartanak

bennünket, cserébe mozgósítunk kedvességet

legalább, és felfedezzük társunkban a csodát.

Párkapcsolatban, családi kötelékben ennek

megvannak a maga sajátosságai, össze

nem téveszthetők, de több gyermek esetében már

sokszorozódnak, külön és együtt működtetve.

Aztán az új nemzedékből ki-ki párra talál,

fokozatosan, az életkornak megfelelőn,

s ez a nagycsaládi közösség a társadalom

felé is nyitott, amit egyénenként művel ott.

Igen nagy jóságot jelent, ha mindeme szinten

él a szeretet képessége és gyakorlata,

sokkal könnyebb az élet, mintha hiányzik onnan

a leginkább tiszteletben mutatkozó kapocs.

Távolibbakat azzal szeretem, hogy tisztelem,

akikről csak hallok, mert beszélnek róluk, igaz

megbecsüléssel illetem én is, hiszen jókat

hallok róluk, s én hírem is hozzájuk eljuthat.

Hogy ez csupán a tökéletes állapot vágya

lenne, nem hiszem, inkább ismeretlenség gátja

szól közbe, ha nem így van, minden téren beüthet

elzáródás, szeretethiány-zárkózottság.

Akkor viszont könnyen feltételezhetnek rosszat

a másikról, vagy túl jót, amit irigyelni kell, de

ez sem történne meg, ha látnánk a mögöttesét,

a teljesítményt, csak ha nincs, azt kell takargatni.

Tehát ha nincs nyitottság, tapasztalat-átadás,

egymás segítése, felemelése számára

lehetséges legmagasabbra, ott nincs szeretet,

kapcsolódás szándéka, csak rideg elutasítás.

S mindez azt mutatja, hogy nem lehetetlenség a

szeretettel táplált világ, sokak gyakorlata,

hanem tudatos vállalás, páros célkitűzés

kezdetben, s aztán végigvitt üdvös vállalkozás.

Van is ilyen vallás, hívei egyik legnagyobb

közössége a földnek, arról ismerszenek meg,

hogy szeretik egymást, s ha még nem lett egyetemes,

több más oka van, nemcsak más vallások megléte.

Amely más vallásokban nem a szerető isten

a túlvilági felsőség, hanem bűnt büntető,

s hogy ki bűnös, evilági felsőség mondja meg,

szeretet nincs, csak a legalsó érzelmi szinten.

Innen kell megítélni világegységesülést,

ami nálunk mélyenszántó élű akar lenni,

de a világ nagy részére felszínesen jut el,

nálunk szétveri a közösséget, míg ott alig.

S ha észrevesszük, hogy gazdasági érdek sújtja

valahol a lelket, főként a mi tájékunkon,

így még jobban össze kellene zárnunk, kitartani 

igaz jellegünkben, mi szeretet előnyössége.

Egyéni érzés- és gondolatvilágunk legyen

irányítónk, a gyűlölettelenség módszertana,

mi még támadóinkat is megértéssel nézi,

s megvédi magát, ragaszkodva a szeretethez.