Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1827)

Ha áll a bál, nem új nekünk, megszokhattuk múltból,

legyőzve nyertünk jövőt, mert ilyenek a túlélők,

sok áldozati kényszer próbára teheti őket,

de megmaradnak ezerszer, s felhangzik hálaének.

Az istenük mosolygós, sőt vidám, mikor béke honol,

igazra nyeste lelküket, s mogorván hazug ördög

leselkedik egyre rájuk veszélyek képében,

e régi tant ismerik, fellép ellene harcuk,

Kenyér a táncot előzi szükségleteik között,

ezért az ünnep ideje ritkább, mint dolgos napok,

a hét a szentelő számuk, egészség adjon ritmust,

pihenni úgy szeretnek, kitöltötték a virtust.

Világvezért nem ismernek, mindegyikük képes

irányt betartani, mit öregek öregjei

igen sok idő óta figyelmeztetnek járni,

de mintha elfelejtenék ma már, hogy nincs más út.

Nem erőből, nem hatalomtól származtatható

a jó tapasztalat, mi megtart minden időben,

a harciasság nem készít finom ételeket,

a szolga műve szükséges magas urasághoz.

Ameddig szép összhang volt a tényező szereplők

között, álljanak bár különböző rangi fokon,

a teljesítmény mindenképpen nagyobb volt, mintha

parancsuralmi rendszer bénított volna.

Akik alkottak, sosem törődtek a vallással

nagyon, az benne foglaltatott gondolkodásuk

alapvetésében, megörökölték nyugalom

szigeteként, a levegővel szívták magukba.

Csodálkoztak ugyan, hogy nem követi mindenki

a béke hatékony termelési módját, minek

helyén a rombolás rákfenéje terjedt,

de nem tehettek többet, mint megvédték magukat.

S hamar kiment divatból támadók meglepetést

kiváltó megjelenése, felkészülten várták

kemény kővár vártán őket, fémügyesség

előny jelentett minden téren, és megmaradtak.

A védelem lett erősebb egyre több csatában,

elhullottak tömege igen hiányzott utóbb 

a szinte lakatlanná vált vidékeken, vagy nem

így volt, s mindez ügyes visszavetítés későbbről.

Azért van erre esély, mert nem számolták pontos

adatokkal eddig, mit volt képes létrehozni

és sajnos lerombolni akkori emberlétszám,

a valósnál fejlettebbet mutat a kép róluk. 

De ez csak kép tehát, történelmet hamisított,

mai bajaink többségének forrása, hogy azt

hisszük, mindig voltak háborúk, hadseregek,

és szükséges fegyverekre fordítani pénzünk.

Őket leszámítva, akik harcba visznek ma is,

jó emberekből áll a világ, s békés célra is 

jól hasznosíthatók a hadi találmányok,

ki kell vívnunk, hogy minden célt békésen érjünk el.

De ez ma a legnehezebb s elérhetetlennek

beállított, ám mi vagyunk többségben és hiszünk

magunkban, állapotunkat mélyből örökölve,

amikor mindig emberségesen cselekedtünk.

Legyen hát egység a tudatosságban, kizárva

a többfelé szakadás mételyét, elegendők

vagyunk mindenki örömére lenni, válasszuk

sok közül a minket üdvözítő gyakorlatot.