Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1833)

A „királyi többes”, ahogy az okleveleken

látjuk, a felhatalmazást jelenti, hogy kinek

a nevében határoz az uralkodó, ő a

népfölség megtestesítője, így is szólítják: 

Felség ‒ ami tehát csak ilyen felsőbbség jele,

nem valami földöntúli képességé, úgyhogy

annak tekinteni nemcsak butaság, de sírba

viszi a rábízott országot, nemzetet, népet.

A nép hangja képviselőin keresztül jut el

hozzá, lehet, csak felelős zászlósurak révén,

kiknek zászlaján egy-egy irányított terület,

legyen bár országrész, vagy újabban szakág tárca.

Korszakos döntés nincsen megelőző királyi

tanácsi vélemények kikérése nélkül, s ha

azzal ellentétesen folytatódik a menet,

akkor is segít még jobban figyelni mentében.

Ezt mintha elfelejtette volna a pártosodás,

ahol ellentmondóvá válhat szereplő csoport,

elkülönülhet érdek az összességétől, majd

igazát hatalomszerzéssel érvényesíti.

Az Aranybulla még az egységet célozta meg

az ellenállás jogával, hogy király ne tudjon

különválni a néptől s ellene kormányozni,

lázadás újat választ s visszaáll a régi rend.

Ezt megzavarhatta külső hatalmi hódítás,

élet-halál kérdés volt túlerő kezelése,

ki, ki mellé álljon, s ki, ki ellen, kihívás

volt a javából, sok bukást is eredményezett.

Végeredményként megmaradtunk, de két vagy három

ágra szakadtan, a főbb országvezérlő erő

tekintetében, ami változó alakban, de

máig megmaradt ezen a tájon, de máshol is.

És most nem a Hármaskönyv jogfosztottjairól és

kedvezményezettjeiről van szó – ami nyilván

jól ismert mindenki előtt, bár szentesítve nem

lett szabályos módon királyi ellenjegyzéssel, 

s nép elleni erőszakkal kényszerítették rá

utóbb újházi királyok –, hanem ezek mellé,

vagy más külső hatalom mellé állásról, amit

belső pénzügyi háttér szigete tett teljessé.

Nem maradt egység, így a központ gyengesége és

idegenség miatt az ellenálló csoportnak

mindig volt ereje a fennmaradáshoz, néha

hatalomra is került, bár csak rövid időre.

Tévesen fejlődésnek tekintett, hogy aztán

már hosszabb időközönként történt a váltás, de

ez nem az, mert a viták nyilvánossá válván, az

ellentábor megakadályoz jó irányvételt.

Amit így nem léphet meg hatalmon lévő párt, és

a halogatás, bátortalanság, semmittevés

lesz a gyakorlat, több mérvadónak kikiáltott

agytröszt kezdeményezései kioltják egymást.

Mindez ráadásul igen költséges mulatság,

nemcsak államférfik gazdag ellátmánya miatt,

de elmaradt tettekből származó károk miatt,

ideje lenne visszatérni a kezdetekhez.