Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1842)

Ha az Olimposzon furcsaságokat műveltek

emberi szemmel tekintve az istenek, mai

félisteneket is ebben az összefüggésben

kell értékelni, jódolgukban elment az eszük.

A párhuzamhoz megvan mindkét feltétel, hiszen

átlag halandókhoz képest az isteni lét oly

távol volt akkor is, mint ahogy milliárdosok

most élnek, virulnak, mérhetetlen gyarapodnak.

Istenek közt nem volt ritka a később már bűnnek

számító cselekedet, viszony, felforgatva az

elemi kapcsolatokat házastársak között,

testvéreik, gyermekeik is szenvedtek tőlük.

Ferde hajlamot, ártó furfangot, mániákat

látunk a mitológia egyes tagjainál,

mindent megtettek, amire az ember csak vágyott,

de a rossz mellett azért még több volt a jó és szép.

Egyenesen úgy értékeli az utókor az

antik égi világot, mint ahol megtörtént az, amit

az ember a földön még nem tudott véghezvinni,

de már elképzelte, hogy képes lesz rá majd egyszer.

Később, a középkor után, felszabadultan még

a nagy gondolkodókban is felmerült az igény,

hogy a jövőt előre lássák, úgy berendezzék,

ahogy a fejlettebb ember képes lesz majd élni.

Ez kezdett összeomlani, ez az eszmény, mikor

felhalmozott gazdagság annyira elkülönült, 

hogy féktelen szabadság tehet meg következmény

nélkül bármit, nincs, aki megbírálni akarná.

Az isteneket sem kérte számon senki, s hogyha

lázadt ellenük az ember, rajtavesztett, s néha

ok nélkül is kegyetlen sorsot küldtek rájuk, hogy

minden tudja a földön, neki merre hány méter.

Ilyesmit ma is érzünk, de kegyes a világ, és

nem enged odáig eljutnunk, hogy szembeszálljunk

a hatalommal, szelídség értelmességével jól

ellátva elhesegetünk szélsőség-javaslatot.

Ám ez a helyzet sem nem igazságos, sem nem szép,

valójában nincsen akkora lelki különbség

köztünk, mint amennyit anyagiak terén látunk,

miközben egyenrangúak vagyunk, ha tetszik, ha nem.

Annak tetszik, hogy elvileg így van, ki inkább

kirekesztettnek érzi magát a jólétből, míg

ki benne fürdik, nem szeretné, hogy lemenjen az

életszínvonala azért, hogy másnak több jusson.

A lelkiismeretet is úgy elszenderítik

régóta, meg a keresztény bűntudat sem élő,

hiszen ha mindig voltak fent és lent leledzők, nem

indokolt egyenlőség-eszmét felhánytorgatni.

Kellenek és vannak okosabbak, ügyesebbek,

bátrabbak, akik megharcoltak a hazáért, és

vezetik azt felhatalmazottan, áldozatuk,

eredményük jutalmát szívesen adjuk nekik.

Nekik adnak mintát a héroszok, akik kincset

is felhalmoztak, annakidején meghódítva

lakóföldet, esetleg kegyetlenségig menve

a diadal érdekében, tiszteljük hát őket.

Ám ez nagy tévedés, amire rá kell mutatni,

hogy az a bizonyos égi magasság, amire

hivatkoznak, nem emberjellegű istenekre

vonatkozott, hanem csillagos ég tagjaira.

Fénypontokra s belelátott alakzataikra,

istennek azonban már hamisítás tette meg

őket, és a maiak sem istenek a földön,

s hogy emberek maradjanak, meg kell változniuk.