Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1847)

A független gondolkodás épp hogy nem független a

függelmeinktől, melyeknek meghatározó a

befolyása ránk, különösen ha tudunk róluk,

de a még ismeretleneket is kutatnunk kell.

Azaz függünk a valóságtól, s ennek csak része

a tények serege, és valószínűleg a nagyobb

rész az anyagiaké, mint a szellemi tények

pusztán gondolkozással elsajátított része.

Az anyagi oldal befogadásához kell az

érzékelés is, valóságadagolást végez,

aztán kétfelől rögzíti az eredményt bennünk,

úgy alakítja ki észlelt világunk tényét.

Egyfelől ismeret tényekké tesz fogalmakat,

melyek valóságadatként, összefüggésként jól

megragadják és alkotják az ismert világot,

másrészt figyel fogalmak mögötti érzetekre.

Külön az öt érzékszerv szétválasztottjaira,

bár megszabadulni nem tud összetettségüktől,

így aztán a fénylátásba belelátunk mást is,

hallott, tapintott, ízlelt, szagolt érzékleteket.

„Csak megláttam, s máris undorodtam tőle,” avagy

„ibolyamező képét láttam, éreztem illatát”,

no meg „összefut a nyál a számban a látványtól”

fagyi esetén, de spenót ránézésre taszít.

Látom és mellé hallom, amihez hozzászoktam,

de legjobban tapintottak mutatkoznak látott

dolgokban, sima és érdes rápillantva látszik,

és még az érzelmi oldal is itt legerősebb.

Ezért nehéz leszoktatni gyereket az ujja

szopásáról, valami biztonságérzetet nyújt,

ugyanígy dohányos annak mozdulatáról szól,

azt nehéz abbahagyni, nem nikotin hiányzik.

Érzelmi kötődés és öt érzékszerv együttes

élménye tehát fogalmi területté válik,

egyesül a fejünkben, idegrendszerünkben és

egyéniségünkben, személyiség nem úr rajta.

Csak elfogadja a tényeket, ezért lesz okos,

belátó, megértő más emberek felé, akik

esetleg még a kezdetén vannak az útnak, hogy

tudatosítsák magukban e függelmeinket.

Tényeket tehát, melyek lelküket építik fel,

és a testükre hatással lévő szellemi és

anyagi ingereket, mely utóbbiak nemcsak

kívülről jönnek, hanem testünkön belülről is.

Merthogy válaszolunk mindenre, ami ér és hat

ránk, ingerel bennünket, még a nyugalom árja

is, és ebből a válaszból és tárgyából, annak

összességéből áll össze számunkra a világ.

Amely tehát jobban hasonlít miránk, mint maga

magára, s ama tőlünk független létét tudja,

vagy csak szeretné mérni, leírni a tudomány,

van sok eredmény, mit igen nehéz megtanulni.

Szakosodni kell hozzá, természeti, emberi

és társadalmi szinten elsajátítani a

törvényeket és képleteiket, kísérletek

leírását, miket néha meg kell ismételni.

Mindez szükséges tehát, ha valaki tényleg úgy

gondolja, mindezeken túlit szeretne tudni

és mondani, magas szintre kell jutnia azon

a területen tudás és képességre nézvést.

Mert az egészet is figyelni kell tehát, nemcsak

ahol egy-egy tudós részvilágnézettel bírhat,

amit jobban meghatároz még történelmi, mint

jelenbeli tapasztalat, és annak forrása.

Előbbi bizonytalan voltát már világosan

látjuk, s ez ha utóbbit nem fogja torzítani,

léphetünk függelmeinktől függetlenség felé,

támogatva azokat, akik erre képesek.

Mert tudják, hogy amire válaszolni kellhet, lehet

hamisított is, amint túlzott testműködésé valamely

szervi tájon, ugyanígy életismeret csak úgy

lesz ép, azaz szép, ha összérdeke miatt tetszik.