Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1858)

Nem tagadhatjuk, hogy történeti lények vagyunk,

de mert igen régóta ugyanolyanok, alig

volt sokáig kapaszkodónk megragadni ezen

a téren jelét, hogy mi is fejlődtünk egykor.

Csak a kő- és fémeszközök kikaparása

a földből tömeges méretben mutatta szerszám-

féleség különbségét, életmódra utalva,

de amiből nem következtethettünk eszünkre.

Mindkét fajta megoldáshoz ugyanis kiváló

gondolkozás vezetett, eszközmegmunkálásnak

magas foka, kő- s fém- mellett csont- s fafelhasználás,

mind tapasztalat s következtetés eredménye.

Elmebéli előre lépésre kényszerítést

a testi tulajdonságok fenntartása mellé

az időjárás viszontagságai okoztak,

hideg ellen a tűz áldásait fedezték fel.

Ez pedig gyorsabb és nagyobb átalakulásnak

a megfigyelését tette lehetővé, mint déli

őserdőkben, szavannákon korhadás-rothadás,

és előrelátás képessége alakult ki.

Az északibb vidékeken az élet körforgó

természetet mutat, gondoskodni kellett téli

túlélésről, élelem-, ruha-, lakásszükséglet

kielégítésről, azaz a létbiztonságról.

Ez pedig kihozta a közösségekből bennük

szunnyadó tehetségük megnyilvánulásait,

nemi és korosztályos munkamegosztást, ami

egyúttal biztosította az utánpótlást is.

Azaz a bővülő fennmaradást is kedvező

körülmények között, amit megtanultak elő

is idézni a megfigyeltek megismétlése

előmozdításával, s hatékonnyá váltak.

Olyannyira, hogy a föld összes lakható részét

bejárták, belakták, az akkori népritkaság

körülményei között, de így is találkoztak

a déli részekre visszatérve ottaniakkal.

Ennek jeleit éppen napjaink tudománya

találta meg, de csak testi vonatkozásáról

nyilatkozik, a többszázezer éves szétválás

ellenére megvalósult keveredésről.

Ami mutatja az ember életerejének

változatlanságát teremtődésétől kezdve

addig, alkati összetevők azonosságát,

a testi egyesülés nehézségmentességét.

A lélek tekintetében viszont nincs közlés ma,

mintha ez még mindig tiltott téma lenne, ahogy

az értelmesség szintjei színterektől függőn

jöttek létre, mélységes mélyre beidegződve.

Annyira, hogy nyomait, hatását máig látjuk,

ha merjük, mert ettől eltiltottak vagyunk, hiszen

ez cáfolná – ha elismernénk – egyformaságunk,

bár biztosan jobb lenne alkalmazkodnunk hozzá.

Ez ugyanis nem venné le a koronát Isten

fejéről, világteremtés szellemi urának

szerepéről, hiszen éppen gazdagabb látásmód

által értjük meg világelsajátításunkat.

Azt például, ami fontosabb eddigieknél, hogy

a déli földrészek gyarmatosítása miért

ment olyan könnyedén, miért nem volt ellenállás,

ottani alacsonyabb rendjük miatt történt-e.

Ennek tagadásáig már eljutottunk, de most

meggyőző bizonyítékára leltünk, kétféle

lelkületű, életszemléletű emberiség

egyesülésére emlék előtti időben.

Egyrészt, de másrészről figyelmeztetést kapunk, hogy

erőszakossá vált világunk nem a világok

legjobbika azért sem, mert világegyesülés

legkorábbi eredetije mást, jobbat mutat.

Ne tévesszen meg, hogy a modernkori előtt már

megtörtént délen is az első leigázás pár

ezer éve, ahogy mérsékelt égöv egészén,

s ez utóbbi hatalma lett a világhódító.

Akkor már „megdolgozott talaj” fogadta tehát,

a rabszolgakereskedők helyi partnerei,

kiárusítás könnyen ment nyersanyagokra is,

alacsonyrendűséget használva érvelésben.

Ez bukott meg tehát most megkettőzötten, mert a

korai találkozás, egyesülés nemcsak a

déli embernek ad visszamenő igazolást

emberségére, de nekünk is, ha még őrizzük.

Igen kevesen itt az északi féltekén, hol

a háború a haszonszerzés módja, s abban mi

igen gyengék vagyunk, természetüknél fogva, és

maguktól nem jutna eszükbe délieknek sem.