Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1888)

Laza vagy, kikapcsolt, napközben is álmos, éjjel meg nem tudsz

aludni, mert mindig van fontosabb, meg jönnek a hírek, nincs már

olyan nap, hogy ne történne valami szenzációs, időzítik a sportot,

hogy ne maradj közvetítés nélkül, az aznapi evangélium: örömhír.

Vagy rossz, megdöbbentő, katasztrófa, világvége, jó, hogy nem ott

lakunk, mi biztonságban vagyunk, ez a félteke mégiscsak fejlettebb,

az északi, a mérsékelt égöv, ahol okos emberek termettek, tudósok,

ilyenek ma is vannak, de az átlagember már nem érti, amit tudnak.

Pedig tanultunk fizikát, kémiát, még a biológia volt a legközelebb

hozzánk, de abból is csak a kutyaszeretet maradt, másoknak a cica,

mert kétféle ember van, egyik a kutyát szereti, a másik a macskákat,

és kutyás óvakodjon a macskástól és fordítva, ha ez egyáltalán igaz.

Rengeteg ilyen kering körülöttünk karnyújtásnyira, kattintásnyira

a neten, hogy már mást se kellene csinálni, csak nézni a videókat, a

sok marhaságot, és tanulságosak is vannak, rengeteg a vicces, az

átvágós, de a kandi kamera régen még sokkal színvonalasabb volt.

Hirtelen megszálltak, mint nyárestén a szúnyogok, mindent ellep

a mindenki kezében lévő magasszintű képrögzítő eszközzel felvett 

tartalom, de köztük a jók is megszámlálhatatlanok, mert igen sok

tehetséges ember kezébe is jut belőle, s ők nem aprózzák aztán el.

Egyszerűen fárasztó ennyi mindent befogadni, s akkor még ott van

a sok régi film digitalizált változata, nem elég, hogy tele a polcunk

regényekkel, amit elolvasni nem elég egy élet, s most még minden

egyéb is nyakunkba szakad, csoda-e, ha egyiket másik után esszük.

Épp oly fogyasztók lettünk, mint amit korábban a nyugatiakról oly

sokat hallottunk, de nem gondoltuk, hogy ránk is ránk szakad az ég,

beüt ez a jólét, ami még sűrűbb, zajosabb és elidegenedettebb, mint

az a régi nekünk tiltott s igen vágyott ottani világ, ami azért más volt.

Ez a mostani bolygónyivá vált, s úgy lett mindenki számára teljesen

hozzáférhető, hogy nem lett az egyetemesség szempontjai szerint

belőle kiválogatva a jobbja, így az alja, sőt a szenny is ott kering a

felhőben, s mivel igen olcsón jut hozzá a szolgáltató, híg lesz a leve.

Nem vagyunk, nem lettünk felkészülve nemhogy a tartalmaknak a

megválogatására, de még csak arra sem, hogy kezelni tudjuk emez

okosnak mondott eszközeinket megfelelően, amit tudunk, csak arra

elegendő, hogy kiszolgáltassuk magunkat az erre szakosodottaknak.

Ezek pedig nemcsak erkölcsi tekintetben nem igazán elkötelezett

magánvállalkozások, hanem már az állami szervek is rácsaptak a

lehetőségre, hogy igen könnyen befolyásolhatnak minket, ugyan

bonyolult biztonsági eljárásokkal, de kihasználják ennek előnyeit.

Ára van tehát a mai digitális jólétnek, ami minden másra kihat,

próbálunk talpon maradni, de igen erős az áradat, meredek a

meder, gyors elsöprő a módszer, amivel állandóan becserkésznek

bennünket, vagy egyszerűen ránk kényszerítik akaratuk időnkre.

De ha kivonulás nem lehetséges ebből, akkor legalább tanuljuk

meg ritkítani a hatást, válogatni valódi ízlésünk szerint minden

könnyűség látszatából, felszínéből mélyebb, igazibb, tudós és

művészi tartalmakig, élményekig jutni, és főként eleget aludni.