Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1893)

Milyen érdekes, de következetesen nincsen végiggondolva, hogy

jövő irányába tett lépéseinket milyen jól megalapozzuk,

tervet készítünk, számítást végzünk, elkerülni kivitelezésben

csúszást, ellehetetlenülést, zsákutcát, erőnk semmibe veszését,

míg ha a régmúlt felé tekintünk, indulunk, leginkább gondolatban,

mert hát a régészeti vagy könyvészeti feltárások is jelenben

történnek, az eredményük elméleti jellegűen tudósíthat

a régen történtekről, ősi állapotról, míg az emlékezetünk

úgy adja elő, közvetlenül, mintha visszatérnénk ama időbe.

Ilyet a jósok szoktak előre nézésben művelni, megtévesztve

áldozatukat, ha az elhiszi nekik, hogy ilyesmi lehetséges,

de az időutazást a múltba talán mindenki elutasítja.

De azt nem, hogy úgy beszéljenek róla, mintha valóban benne járnánk,

belemártózhatnánk időmélység tavába, bőrünkön érezve a

korszak perzselését, szívünkben akkori katonák lelkesedését,

testünkön bíborköpenyt, fejünkön ékszerekkel díszített sisakot.

Ennyire érzékletesen szokták egyébként a jövő-szemfényvesztők

is megrajzolni, ha megfizetjük őket, mi történik majd halálunk

után, vagy ha felnövünk, ha gyereknek jósolnak, csata menetéről

a királynak, lényeg, hogy színes, életszerű legyen a felvázolt kép.

A jövendölés forrása kettős, egyrészt maga a személy, aki azt

megrendeli, őrá is rá kell hangolódnia a jóslattevőnek,

másrészt legtöbbször a csillagok vagy a kártya, ahhoz kötött mondatok

állnak rendelkezésre, részletes életszerűséggel kápráztatnak.

Namármost, ha visszafelé történik a feltárás, felidézés, nincs

ilyen személyre szabás, gondolhatnánk, de tévedünk, mert még a

régész is rendelkezik múlt-képpel, sőt az övé csak igazán teljes

képpé kidolgozott, mert tudnia kell, mi az, amit a földben talál,

vagy a korabelinek mondott várrajzon, térképen, töredék szöveg

összerakható, kiegészíthető alakjában, s örül találat

értékének, valamilyen ismerttől eltérő sajátosságának,

de nem jut eszébe megkérdőjelezni egész tudása keretét.

Pedig szükség lenne rá, elég csak az időszámítás gubancos

szerkezetére tekinteni, annak bonyolultságát mai eszközök

lassanként kitisztázzák, valósághoz egyszerűsíthetik, ha hiszik,

hogy szükségünk van rá, s el merik vetni az idejétmúlt naptárakat.

Mind emiatt a múlt igézetébe feledkező bármely ember még

inkább tévedéssel terhelt történethez jutott, ha valós időben

ott más volt a világ, s nem ott játszódott, működhetett, bizonytalanná

lesz minden összefüggés, szépséges és borzalmas egyaránt valótlan.

De tudományt művelő előadó és hallgató befogadója

szövetségre talál a hangoztatásában, hogy nem lehet helyes a 

múltat másként elképzelni, mint ahogy tudjuk, hogy volt, mert minden adat

egymásra épül, az időrétegek is, s fejlődőn követik egymást.

Csakhogy a szemléletünk mégiscsak mai, vagy amit megszoktunk múltra

vonatkozó ismeretet, pár száz, vagy alig félezer éves, de akkor

beállították nemcsak a mai időszámítást, minden mást hozzá

igazítva, és az embercsoportok értékét is meghatározták.

Éppen innen származik az elmúlt modern időszak haladása, hogy

az egyik, a nagyobb csoport szolgálta a másikat, a kisebbet, ki-ki

a maga értéke szerint részesülve a javakból, s elvont elvek

szerint értékesebbnek jutott túlnyomóan több, eszmei indokkal.

Ez pedig életen s földön kívüli szempont érvényesítésével

történt, haladás és hitélet egybekapcsolásával, magasrendű

tudást elérők mondták meg és kényszerítették rá akaratukat

az alacsonyabb rendűeknek kikiáltottakra, ebben bűnt nem látva.

Így viszont emberiségi szinten, bár azt célozta a hirdetett elv,

egyoldalúság érvényesült, nem egyetemesség, nemcsak érdekek

tekintetében, de azok érvényesülése miatt cél és eszköz

iránya, jellege is szűken érvényesült, elnyomáshoz vezetett.

S most ne a lázadók leverésére gondoljunk, hanem az építő

kezdeményezések csírájában elfojtására, ha nem egyeztek

addigi felfogással, ismerjük ennek gyászos következményeit,

de azért a tudásvágy és ismeretmag áttörte a korlátokat.

És ma virágzik tudomány s technika, már-már mindenki örömére,

csak a történelem alakzatai változatlanok, de már zavaró,

hogy kimarad belőle nemcsak a bolygó lakosságának túlnyomó

része, de valódi érdemeket találmányokkal létrehozók is.

Így aztán idő és hely megegyeztetése hozhatja el szükséglet és

kielégítőinek érdemi bemutatását, az igazsághoz

közeledést a régmúlt terén, nem kiváltságos élvezőié, ne

az üres luxus legyen mérvadó, hanem a hasznos tudás a szentség.