Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 194.

 194.

Megint jönni akar az a korszak:

a tudás kupolája behorpad,

az embertelenség égig horgad,

teljesen kiszolgáltatott holnap.

Már volt ilyen a történelemben:

fellépés a józan ésszel szemben,

céllal emberre vadászott ember,

vízözönné lett gonoszság-tenger.

Ebből is tanulhatunk manapság:

legyen bár világi hatalmasság,

ha túlzásokba esik a papság,

üdvös eszmét tipor lelki vakság.

Reménység nehezen születhetik:

amikor ismeretlenbe vetik

a jóság magot, félrevezetik

növekedvén, rossz termését szedik.

Alig van valami ellenállás:

kevesen tudják, mi a tényállás,

hogy amiért eleinte hálás,

az kelt majd benne nagy ellenállást.

Ragaszkodnunk kell, hogy mi alkossuk

magunknak jövőnket, s azt megosszuk

a mával: természetünk tisztára mossuk,

s vadhajtásainkat letapossuk.