Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1965)

Kérdések és válaszok természete, hogy csupán

feltevéses magyarázatok, és ezen még a

bizonyosságok sem segítenek, képességek

valamire megnyugtatók, de újak kellenek.

A gyerek nem azt kérdezi már elég hamar, hogy

mi miért van – korábban miértre is miért jött –,

hanem hogy jó-e éppen feltevése, válasza,

megerősítését várja, hogy ő jó úton jár.

Azaz a fejében megszületett gondolatot

ellenőrizteti velünk, s ha nem vagyunk elég

türelmesek, nem hagyjuk elmondani neki az

ötletét, letorkolljuk, magába fog fordulni.

Egy idő után már a legzseniálisabbat

sem meri, akarja közölni velünk, elindul

az elkülönülés felé, semmit nem oszt majd meg,

sőt, kettős játszmába kezd, csak odavet valamit.

Hogy ez mikor kezdődik, nehéz megmondani, a

tapasztalat eligazít, de mikor ilyen mód

a gyerek valaki felé feltűnőn megnyílik,

mutatja, ritka vendég nála elismert tudás.

Mármint amit a környezet elismer és díjaz,

magába kell fojtania eredményeit elv

s elmélet tekintetében mi tőle származik,

megtartja magának, alkalomra vár kiadni.

Kitörni, lenyűgözni a rá fogékonyakat,

de csak szerencsés esetben kerül ilyen közeg

és feltételrendszer árnyékába, ahol érdem

lesz a gondolkodás, újszerű ismeretszerzés.

Régebben ilyenek maguk kísérletezgettek,

a barkácsolás volt a mindenük, elektromos

irányban is, aztán jött a nyomtatott áramkör

és egyéb előregyártás, nem maradt feladat.

Próbára tenni a figyelmes rendszerességet

– átlátóképesség fejlesztése, összefüggés

felismerése –,  aztán megépíteni mintát,

tervet, vagy komolyabb szerkezetet valóságban.

Elfogadni, hogy minden kérdésre adott válasz

további kérdéseket hoz magával, megoldott

feladat újakat szül, ha merjük felismerni

azokat, bevallani következmények létét.

A nem szándékos következményekkel is számolni

kell tehát, de ha nem feltevéses jellegű tudást

birtoklunk, inkább a tagadást erőltetjük majd,

ezért eleve jó nem nagy magabiztosság.

Azaz tisztában kell lenni vele, miben lehet

bízni, mert igen határozott feltevés, nincsen

rá elméleti cáfolat, – és mi bizonytalan,

mert megerősítést elutasítottan nem kap.

Ez viszont átfogó társadalmi összefüggést

rejt, többségi lelki-szellemi állapotfüggvény,

s ahol a felnőtt közösség kételyt, kritikát nem

gyakorolhat, gyerekekre is átviszik a bajt.