Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 199.

 199.

Bízó várás mélyén meg-megcsillan

távlat fogságában rejtőző fény,

gyermekét világra szabadíthat,

boldog elcsodálkozással ősén:

ki önmagát előbb teremtette,

minthogy szándéka megfogant volna,

élő fatűzzel melegítette,

rakását mielőtt meggyújtotta.

Nem ígért teli s biztos jövendőt,

Földet meghódító embererdőt:

butasággal ő sem versenyezhet.

De a versenyben az ész nyerése

többet hozott, mint erőszak kése:

mai fényerőnktől ó-gonosz reszket.