Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2007)

A nyugalom sok területen megvalósulhat,

benned, s körülötted, ha elárasztod vele

a környezetedet, szeretteidet, barátokat,

akik ezért szeretnek, de még szomszédokat is.

Kulcsa az egyensúlyteremtés lehet, nehézség

esetén megoldáseszközök felsorolása

gondolatban, hogy inkább alkalmazás sorrendje

legyen kérdés, részletekre terelődjön elménk.

Abban egyébként is otthonosabban mozgunk, míg

a nagy egészben sokkal bizonytalanabbul, így

beszélgetéskor is efelé kell elmozdulni,

mondhatni, csak arról beszéljünk, amiről tudunk.

Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni

kell a filozófus szerint, aki mást érzékelt,

vagyis gondolt ilyennek, nem egyéni tudásunk,

hanem az emberiség korlátait tekintve.

Leginkább a nyelv és a gondolkodás viszonyát,

nem annyira egymáshoz, mint a valósághoz, de

persze azt nyelvvel ragadjuk meg alapvetően,

bár érzékszervek által jutunk ily helyzetbe.

Nemcsak a külvilág gyakorol ránk hatást, hanem

mások gondolatvilága, a tárgyak nevét még

szüleinktől tanuljuk, s fogalmakat iskola

és sok egyéb forrás bővít, gazdagít számunkra.

És még csak a világ elvont felfedezésénél

tartunk, amin túl valójában elméletekkel

folytatódik történés, az ismeret egyúttal

magyarázat is, benne vagyunk a közepében.

Namármost ha felizgatod magad valamiért,

valami okból vagy valami céllal, ezeket

a részleteket nem fogod patikamérlegen

megvizsgálni, azonosak-e feladatukkal.

Kitölti-e használt fogalmunk tartalommal a

mástól kapott vagy tőlünk várt kifejezést, a név

is csak akkor biztos, ha tulajdonnév, nagybetűs,

főnévnek mondott lehet téves azonosítás.

De ezt meg a melléknévnek hívott tulajdonság

mégis eladhatja, megtéveszthet, ha szeretjük

vagy utáljuk éppen azt, már érzelmileg állunk

hozzá, ami észvaksághoz vezethet bennünket.

„Én azt hittem, hogy...” – hangzik gyakran, mikor csupán

megszokásból, felszínesen fogadunk el olyat,

amiben nem vagyunk biztos, hogy megfelelő, de

szégyenben sem szeretnénk maradni, tudatlanként.

Pedig jobb lenne nem állást foglalni olyankor,

ha nincs tisztázva minden összefüggő körülmény,

a „nem tudom, egyelőre nem fogadom el” a

jó magatartás bármilyen bizonytalanságnál.

„Hogy nyugodtan alhass”, szokták emlegetni, erkölcs,

törvény betartását ajánlva, de ugyanígy kell

értelmi, fogalmi, tisztán szellemi téren is

eljárni, ott is okos biztonságot elérve.

Ám emberi elménk nem száraz eszmedaráló

gép, ha sokmindent ismerünk, nem kockáztatjuk a

nyugalmunk kíváncsiságunk kielégítési

kísérletével sikamlós talajra lépve sem.