Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2008)

Az összekacsintók és kirekesztők korszakát

éljük, de már nem az egyéni alkalmazkodás,

gátlástalan ügyeskedés terén, hanem nagyban,

világszinten, nemzetek és államok színpadán.

Melynek ácsolóira is érvényes a régi

mondás, nyomtató lónak nem lehet bekötni

a száját, a tűz körül ülők melegednek, és

akiket nem engednek oda, fázni fognak.

De valahol a két szín összefügg, magas szintet

emlegetnek, amin és akin intézni lehet

az összesség érdekfolyását, és befolyását

a részegységeknek, oda nem akárki jut fel.

Különleges képesség, szakértelem volt bűvös

szó a kiválasztottság előnyeire, erő

és legyőzhetetlenség mítosza most, nagy többséget 

képviselet hivatása, sőt szentsége, s hogy azt

csak az egykori győztesek tarthatják fenn ma is.

Hozzájuk kell viszonyulni, illeszkedni, igen

sokszor nehezen elfogadható tetteikhez

segítséget nyújtani, cserébe védernyőjük

alá besorolhatunk, biztonságot remélve.

De megvan az ára, sokkal több, mint árulók,

besúgók, gazemberkedők régi világának,

amikor csupán lelkiismeretükkel kellett

elszámolni, mit segített hazug eszme habja.

Most is képeznek ilyen hivatkozást, nélkülük

elszabadulna a pokol, s egymást vádolgatják

az egyetemes béke veszélyeztetésével.

De átlátunk a szitán, s közben megszenvedjük azt

a látványt, a tudatot, hogy lehetne másként

élni a mai lehetőségekkel, vagyunk már

olyan fejlettek emberiség és bolygó szinten.

Hogy ne fegyveres fenyegetés legyen az eszköz

és egyoldalú befolyás az egyetemesre, 

hamis tévedhetetlen igazságot hirdetni,

még a tudomány is megoldás-keresést végez.

Ilyenkor pedig nemcsak a kisember szenved, mint

régen, mikor szolgálta a kiváltságosokat

állapotába zárva, kilátástalanságot

ma is nyakunkba zúdítanak, már földrész szinten.

Az őszinte beszéd, tájékoztatás éppen ott,

arról hiányzik, hol a legtöbb baj jelentkezik,

hová erőforrást kellene küldeni, s minden

más javára lenne ama áldozathozatal.

De mintha a kicsinyesség, nagyravágyó önzés

még mindig, nagy méretekben is érvényesülne,

ami azért veszélyes játék, mert pillanatnyi

helyzetet rögzít, éltet, távlatokra nem figyel.

A történelmi mélység tanulmányozása azt

valóban átélők nemes szabadalma lehet,

annak tanulságairól ők tudnának szólni,

ha kicsiként nem hallgattatták volna el őket.

Sőt, úgy le lettek alacsonyítva, eszükbe se

jusson a múltjuk, s ne figyeljen rájuk már senki,

mikor mégis javasolnak jövőnkre érvényes,

mindenki számára kedvező megoldásokat.