Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2020)

Ha nem vagy épp beteg, nincs fogalmad hatásáról,

mert amit a betegség meghatároz, különös

egyedi állapot, nincs köze a normálishoz,

sorsszerűvé teszi életünk alakulását.

Meggyógyulással ugyan megszűnik befolyása,

de még sokáig emlékezetes élmény, azt sem

szeretnénk, hogy visszatérjen, s azt sem akarjuk, hogy

maradandó nyoma maradjon lelki téren.

Még teljes felépülés után is jobban figyel

a volt beteg egészséges magatartására,

és ha nem így teszi, annak nyomós oka van, még

lélekben tovább szenved tőle, nem szabadulhat.

Mintegy ellenáll a teljes életnek, – mintha

nem történt volna semmi, nem lett volna beteg, úgy

nem tudja folytatni, megfelelve új helyzetnek,

s nagy a veszély, hogy visszatér a beteg állapot.

Gyógyulás hiányában, csak valamennyire jobb,

javult körülményben a kitartó akaratot

kell erősíteni, elkeseredés, lemondás

sokat árt, ilyenkor lép elő a többi ember.

Ők is biztatnak, hisznek sikeres harcodban a

vészes testi-lelki ártás ellen, hogy magadat

kell előtérbe állítani és pátyolgatni,

miközben nem nézel ki jól, látszik rajtad a baj.

Súlyos, ágyban fekvést követelő balesetben

szenvedve és kórházban ápolást kapva megint

más a helyzet, mert a szakszerű személyzet adja

a remény alapjait, látogatóid a hitet.

Hogy felépülésed miként és mikor várható,

tartják benned a lelket a nagyvizitek, ahogy

kapod javulásod híreit, és délutáni 

vendégeid – barát, ismerős és család –

beszámolnak a külvilág őket érintő jó

s rossz oldaláról, inkább szépítve a híreket,

úgy tesznek, hogy te is részesének érezd magad,

tudják, saját erőfeszítéssel nem jutsz hozzá.

Aztán rendbe jössz, de nem felejtesz, a tested sem

lesz olyan, mint régen volt, majd érkezik a kopás,

a kor növekedésével járó elváltozás,

a sorsod testileg érezhetően alakul.

Ha elég bölcs lettél, elviseled lelki teher

nélkül, felkészülve mindenféle csökkenésre,

ami kimagasló tökéletességed éri,

elégedett lehetsz magaddal, szép életet élsz.

Értelmes lényként, világlátóként, erkölcsi és

szellemi magasságot, szabadságot művelve,

képzeletedet meghaladó gondolatokkal,

hol a betegség elmúlás kapuja, de zárva tartod.