Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2021)

Minden nagy ember baráttá lett, akit megismertél,

még ha csak egyszer találkoztatok is, nagy nyomot

hagyott benned, különösen ha nem előzetes

elvárással fordultál a találkozás felé.

Ilyen eset minden sikeres előadás és

előadója, a sikertelent nem jegyezted

meg, visszaemlékezni élményt adóra viszont

barátság kezdetének felidézését jelent.

Akkortól kezdtél érdeklődni igazán ama

téma iránt, amit előadott, híve lettél

neki is, érezve szellemi erőfeszítés

eredménye kisugárzását, örök érvényét.

Nem véletlen vannak tele előadótermek,

és mindez a zenére, énekesekre, színház

és színészre, táncművészre is vonatkozik, és

a festmények, szobrok sem ugyanolyanok fényképen.

Legtöbbször azonban csak utólag dereng fel a

megállapítás, hogy kivel is találkoztál, mert

egész életének teljesítménye nem volt a

homlokára írva, mi elismerést váltott ki.

Megbecsülni régi barátságot is szokásunk,

bár a nagyember-jelenség csalódást, súrlódást,

sőt összeütközést mutathat kapcsolatunkban,

igyekszünk belátón, helyén kezelni a dolgot.

Nem kételkedve, hogy nagyobb a hozam, mint az az

odaadó áldozat, kis hiba elnézése,

ami részünkről kiegyensúlyoz nehézséget,

ember a nagyember is, nem nekünk viselkedik.

Hanem ő is küzd a teljesítményéért, megvív

harcot kétely démonával, s hogy meggyőző legyen

felénk, a maga meggyőződésévé kell tennie

felfedezését, lelkiismeretét éltetve.

Arról már ne is szóljunk, bár sejtjük, hogy létezik,

a maga szintjén lévő más tudósokkal is meg

kell vívnia a maga igazáért, művészi

stílus eltéréséért, újat elfogadtatni.

Meg aztán élnie is kell, hogy teljesítse az

önmaga által kitűzött célhoz feladatát,

bár gyakrabban elrejtve marad magánélete,

épp többletéért csodáljuk ebben hozzánk képest.

De a közvetlen barát nagyságát viszont éppen

abból nyerhetjük, hogy mindent tudunk róla, nyitott

könyv előttünk élete, ámde olyan minta,

mi minket is felemel, nem véletlen barátunk.

Mindez oda fut ki, hogy minden ember nagyember

lehet, legalábbis vágyunk rá, hogy azzá váljunk,

vagy már az vagyunk valaki más szemében, tudtunk

nélkül, ezért jó lényegünk rajongás egymásért.