Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2025)

Fűtött lakásban mindig nyár van, nyár és meleg,

meleg és jólét összekapcsolt a fejünkben,

hogy mitől és meddig, mi van mögötte, jobb, ha nem

nézegetjük, élet-élvezzünk a magunk módján.

Valamikor megszokott finomságokat eszünk,

kínáljuk egymást itallal vendégségben, névnap,

születésnap alkalmával, hétköznap, ünnepnap

megkülönböztetése lelki lételemünk lett.

A közlekedés, ami forradalmasította

a külföldhöz való hozzáállásunkat, régen

odagyalogoltak a mesterjelöltek, bár nem

a mai távolságokra,^[1] oda ma repülünk.

Még mindig más nyelven karattyolnak idegenek,

de ismét van közlekedő nyelvünk, min mindenki

gagyog valamennyire, és az ma nem a latin,

bár holt nyelvek ismerete különös tudás lett.

Olyan világ-berendezkedésben élünk, ahol

nem természet nyújtja elsődlegesen a csodát,

hanem embertársaságok jönnek elő vele,

okos eszközökkel, nyeljük, mint kacsa nokedlit.

Aztán előbb a hideg tél ment ki divatból, majd

a tavaszi eső, a nyár már olyan meleg, hogy

hűtéstechnikával kell alkalmazkodnunk hozzá,

az ősz is eltarthat karácsonyig, sok a napfény.

Szárazságot, aszályt tűrünk, vízpótlással kicsit,

bár néha egyszerre leesik félévnyi eső,

meg aztán az árvizek rekordot döntögetnek,

ha jönnek, s ha nem jönnek, tovább vágjuk az erdőt.

Kárpátokban nincs már méteres víztartó avar,

meg a holtágak, árterek sem telítődnek vízzel,

kapkodunk fűhöz-fához, évszázados mulasztást

nehezen lehet meg nem történné tenni most már.

Terjed kertművelés újszerű próbálkozása,

mert az üvegházi felfújt zöldségnek nincs íze,

ételeinkből hiányzó tápanyagot reményt

keltő pótszerekkel kiegészítünk, ha tudunk.

Felemás érzéssel, de színvonalasan élünk,

keveset alszunk, éjjel-nappal lógunk a szeren, 

ami műsorfüggés, sok esemény szenvedélyünk,

aztán ott jelenlétünkre igen sokat költünk.

Kis félelemmel tekintünk eszünket utánzó

készülékünkre, alig győzzük már felhasználni,

kihívás felnőni hozzá kezdeményezésben,

hogy ezután is győzzünk általunk okozotton.

---

[1] Hogy a régi világ kisebb volt, tudjuk, de nem sejtjük ennek mértékét, azazhogy sokkal-sokkal kisebb volt, mint amire a történetírást az újkorban felhúzták.