Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2026)

A nyugalom kezdete bizalom magad iránt,

hogy elegendően vagy eleresztve testtel és

ellátva lélekkel, azaz bírod a strapát és

vág az eszed, sosem szégyenkezel magad előtt.

Továbbá valamikortól már biztosan tudod,

hogy mit akarsz, és törekvésed megvalósítható,

tehetségedhez szorgalommal gyűjtsz sikereket,

lendületben lenni látod magad, jobban, mint más.

Nem rejtegeted magad senki elől, de nem is

kíváncsiak rád olyan mélységben, amennyire

mélyre bele látsz magadba, onnan, kút mélyéről

visszanézel, miközben feletted ég magasa.

E kettősség távlatot nyújt, több nemzedékre

visszanézve is büszkén vállalod felmenőid,

s bár a jövő felé már nem te leszel itt száz év

múlva, de a folytatásba most te is beleszólsz.

Bármilyen ritka  már az a közösségi háló,

melynek fonalát te is sodrod tevékenységgel,

gondolkodással, vitával és közvetítéssel,

ahová jutottál, ugródeszka legyen másoknak.

Síkság, lankás dombok és hullámhegyek jelzik

hangulatodat és kedvedet, de megtanultad

kezelni a hiányosságokat, kívül és belül,

egyensúlyodat sorsoddal megelégedés adja.

Az a bizonyos nyugalom vesz körül, kiül az

arcodra, átragad környezetedre, közülük van,

aki nagyon szereti, már-már szerelmes beléd,

önhittség helyett helyet hagysz kétely szellőjének.

Lágy fuvallatok meglegyintenek, hideg szelek

elriasztanak, de hozzák a magját gondolat

megújításának, nehogy lesöpörtessenek

a fedélzetről, kapaszkodsz kormány kerekébe.

S hited veted a föld kerekébe, emberségbe,

mire még vevő a nép túlnyomó többsége, és

kiveti magából előbb-utóbb mindenütt az

álságot, szerencsés vagy, hogy élhetsz bizalmukkal. 

Nem jobban, de nem is kevésbé, mint bárki, és jól 

látod, mire kell figyelni, eloltani tüzet,

mielőtt lángot vetne bárkiben a gonoszság,

szítani a szikrát, ha lankad a lelkesedés.

Úgy kapcsolódtok össze, mintha nem is egyedek

lennétek, mintha az észközösség megfelelő

talajú növényzete állatsereggel lenne,

elvi, elvont szinten értve életnyüzsgés fokát.

Magasát, de nem piramisszerűen, hanem a

fennsík fenségében meglelve örök szépség

és jóság ígéretének nyugalmi sugárzását,

értelem és érzelem békés együttélését.