Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2048)

Nemzetek közti versenynek nincsen bírósága,

sem nyakunkba vett terheknek lejárt adóssága,

tévedés versenynek hívni ilyen együttélést,

hadakozó nemzetre cserélni istenfélést.

Ha az ország birtokai tulajdonná válnak,

lesznek, akik palotában, s kik kunyhóban hálnak,

békés eszközeik cserélik fel kardra, vértre,

legféltettebb életüket áldozzák fel érte.

Harci szellem izgalmában ne keress értelmet,

annál több földi poklot felidéző förtelmet,

nem örök a győzelem, éled vesztesben bosszú,

világélet változásokkal végtelen hosszú.

Minden látvány mögött felsejlik természet rendje,

erkölcsi tisztaság, Éden és mennyország kertje,

aki ezt megbontja, vállaljon felelősséget,

sok iszonyat, fájdalom bűnt homlokára éget.

Nehéz szabadulni világszellem fogságábul,

mindig lesz, ki könnyebbnek vélt élet felé csábul,

közben észre sem veszi, hogy eladta a lelkét,

kétes, kicsavart szavaknak alig érti nyelvét.

Nemzetszinten sem válik be igazságtalanság,

nagyobb erő előbb-utóbb beteszi a mancsát

azokhoz, kik szerencséjükért tartoznak neki,

csillaghullás társutasra is árnyékát veti.

S itt elválik a gazda és a bitorló útja,

ám ebben nem végetlen a múlt előzmény-kútja,

látszatra mindig voltak vezetők s vezetettek,

nem, hanem apák főzték mindig, mit fiak ettek.

Átvitt értelemben persze, mert a konyha mélye

anyák birodalma volt, nekik szolgált tűz fénye,

melege, amint karjaikban nőttek gyermekek,

ők rendelkeztek az anyanyelv szelleme felett,

együtt másik felükkel, így mindketten feleség,

s arról, legyen télen is elegendő eleség,

volt, hiszen szorgalom nem volt külön tulajdonság,

állandó tevékenységbe magukat bevonták.

S bár megtévesztő képzetek elterjedtek róluk,

hogy csak fényűzésnek éltek, a lelkük elbódult,

a jó királyok népükért igen sokat tettek,

igaz, inkább családfőként voltak tekintettek.

Igen sok kis nemzetség lett a nemzeti minta,

kiket emelt vagy süllyesztett a természet-hinta,

felesleget eladtak, s vettek, ha rászorultak,

erre törtek rá hódítók, raboltak és dúltak.

Bűnüket nem kisebbíti önként csatlakozás

hozzájuk, különben jött volna őrült gyilkolás,

de így az elnyomó erő megsokszorozódott,

mai napig használják ezt az ördögi kódot.

Kimaradni belőle és megmaradni mégis,

bűvészmutatvány, mi merjük gyakorolni mégis, 

mitől van ily nagy önbizalmunk, magunk sem tudjuk,

de hogy mitől éled élet, s döglik a légy, tudjuk.