Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2067)

Ha megismerem a hatókörödet, megmondom,

ki vagy, s világos, az nemcsak tőled induló

akarat, tevékenység s hatás, de évek alatt

rád aggatott érték és élményt jelző sokaság.

Mindenkinek visszaköszön, aki ismer téged, 

de kérdés, akinek ismeretlen vagy, ő miként

ítél meg, honnan veszi a bátorságot, ha nem

tájékozódik rólad megfelelően előtte.

Nem érdeklődik, járja körül életed, múltad,

s első pillantásra, találkozásra véleményt

formál, sőt terjeszti azt nyakló nélkül, nehéz ezt

kezelni, mentegetődzésnek hat megcélzottól.

Legjobb tehát nem foglalkozni vele, hogy mit mond

a hátunk mögött a világ, vagyis azok, akiknek

garantáltan nincs elég ismeretük rólunk, hogy

rajtunk köszörüljék nyelvük, de mégis azt teszik.

Namármost, hogyan kell hozzáfogni valakinek

a megismeréséhez, ha meg sem ismerkedtünk

még vele, csak messziről látjuk látókörünkben

felbukkanni, biccentünk neki, aztán semmi több.

Jó eset, amikor azt érezzük, szívesen, bár

nem tolakodva, megmutatnánk magunkat neki,

mert ekkor találkozáskor hangosan ráköszön

az ember, szép megjegyzést tesz, és elindul a dolog.

Nehezebb eset, ha egyből úgy érezzük, fontos

lenne számunkra a hozzá kapcsolódás, igen

izgalmas személyiségnek látjuk, jókat hallva

róla, igaz, keveset, de az érdekfeszítő.

Ilyenkor akaratlanul ajtóstól rohanunk

a házba, azaz felé, és önkéntelenül fog

elutasítani, mintegy védekezésképpen,

aztán ha bezárkózott, nem sok eszközünk marad.

De marad, illetve mindig van, hogy emberségünk

lényegét, a közösségteremtést gyakoroljuk,

ám annak megvannak a sajátos útjai, fel

kell lépnünk rá, s megvárni adódó alkalmat.

Olyanokkal társulni, akik olyannyira nem

érdekesek számunkra, de kéznél vannak, lehet

velük érintkezni, mert lenézettségükben több

van, mint gondoltuk: ismerik kiválasztottunkat!

Ilyenfélére gondoltam a hatókört imént

felhozva kulcsmozzanatnak, valaki teljesebb

megismerésére, ami nemcsak személyére

vonatkozik, de minden egyébre, amit művel.

Művelt előbb, megfordult valahol, külföldön

élt, versenysportolt, részt vett valamely küldetésben,

lett légyen az katonai vagy tudományos, vagy

hogy hány gyereket nevelt, mi szakmai területe.

Ennyi mindenről valójában csak barát tudhat,

gondolnánk, de amikor beszélgetést látunk,

olvasunk valakivel, igen kitárulkozik

rendszerint, azaz, sok csatorna van ismerésre.

De ahhoz őszinte érdeklődés, nyitottság kell,

nem érdekvezérelt lihegés, fárasztó munka,

hogy valakire igazán figyeljünk, kárpótol

viszont az eredménye: embertársunk élőben.

Ajánlás:

Sorstársam ismeretlen ismerősök nyűgében,

ne nyugodjunk bele, javaslom, hogy úgy működjünk,

mint ősember korunkban, mindenkit ismerve a

kislábujjától a feje búbjáig köröttünk,

arcrezdüléséből, szemvillanásából értve,

mit nem akar, vagy mit szeretne, mert megtévedünk,

pofont kapunk kézzel, szóval és következménnyel,

tegyünk érte s várjunk meg kölcsönösséget ebben.