Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 207.

 207.

Bárkit megrázhat az áram, ha nem vigyáz,

sok baj leselkedik ránk: csúszós a járda,

őrült autós, orvosi műhiba vagy

más modern ártalom jöhet velünk szembe.

Igyekszünk elkerülni, ügyesen, épen

forgolódni forgalomban, forgatagban,

de van még nagyobb fenyegetés is felénk,

ahol már kevésbé vagyunk rutinosak.

És ez az a lelki–erkölcsi teher, mit

lépten-nyomon ránk rak, tukmál, kötelez a

nemzetünk, a szakmánk, a családunk, s magunk

maradunk többnyire e kihívásokkal

megbirkózni, megvívni beláthatatlan

következményű küzdelmeket, mert kevés

támpontunk maradt, többet kell kockáztatnunk,

mint ami egészséggel elviselhető.

Mintha szétszaladna ménes több irányba,

sokan sokfelé húzzák az emberséget,

tágítják a határokat, lerombolnak

tekintélyeket: újért fizetik őket.

Ezért csak a kitapintott lehet biztos,

saját szemmel, füllel látott, hallott valós,

egész lényünk szagoljon ki igazságot,

a megízlelt boldogsághoz ragaszkodjunk.