Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 211.

 211.

Veszélyes játékot űz a mai ember,

számára eleven tudás, mint a tenger,

de ő többnyire csak használja előnyét,

nem hagyja tudás vásárra vinni bőrét.

Ahol belebukhat alacsonyabb szintje,

sok-sok előnyösebb termékre tekintve,

mert új megoldások a tudomány egén

dömpinggel jönnek világ szerencsés felén.

Mert hasznos ismeret mind ott sorakozik,

és egész földrészre háborút háborít,

ahol célszerű a javak elosztása,

rég ledöntve ésszerűtlenség oltára.

De még ott sincs azért minden rendbe téve,

lassan széthullik nemzet, mint oldott kéve,

sokkal kisebb csoportjának kedve támadt

élére kerülni a tudás-világnak.

De nem kutatás révén szerzet nóvummal,

csak éjjel-nappal szóló orákulummal,

mert ha mindenhol csak ugyanazt találjuk,

duplán lesz káros, mert az árát mi álljuk.

Mert mindegy, hogy mi az, ha szűk körből ered,

tanítása sosem lehet egyetemes,

hiányzik belőle a hosszú idejű,

átfogó tapasztalatból sajtolt nedű.