Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2111)

Kitől várunk megerősítést, sokat elárul

rólunk, annak szintjéről, ahol tevékenységünk

történik, törekvésünk mozog, és hogy tudja-e,

aki ilyen mód segít nekünk, milyen fontos ő.

A gyerekkor nagy része gondoskodásban telik,

s jobban járunk, ha nem tudatosítják velünk, hogy

mily kegyben részesítenek, természetesnek

veszik, hogy így tesznek, magátólértetődőnek.

De csak akkor és addig van ez így, amíg szükség,

szegénység nem akadályozza teljesítését,

különösen, ha nem természeti eredetű

csapás okozza, hanem emberi intézkedés.

Rosszakaratnak is mondhatnánk, de megtanultuk

társadalmi berendezkedésnek nevezni, mert

e szószerkezet mögé bújik haszonélvezők,

irányítók hada, együttérzés hiányában.

Kinek mi jutott, kinek mit ad a sorsa, mondják,

s ha el is hiszik, veszélyesen befagyaszthatják

az egyéni felemelkedés lehetőségét,

kilépni helyzetükből, megoldást találni rá.

Mert egyébként az ifjú lélek, s az örökifjú

éppen a keresést érzi lényegének, arra-

felé indul, ahol, amiként mindenkinek jobb

lesz reménye szerint, és ehhez kér támogatást.

Ilyetén lépéseihez enged csatlakozni,

sőt a részletek tekintetében tanácsot

is kér, de letéríteni választott útjáról

nem hagyja magát, a fő irányban hajthatatlan.

E lendületet, lelkesedést is szerencsésnek

tartjuk, ha jó irányban haladónak találjuk,

de mikor csalódást kelt és nem szólhatunk bele,

el kell gondolkodnunk a saját álláspontunkon.

Ilyenkor megfordul a dolog és mi nem kapunk

megerősítést, mert nem csupáncsak elavult a

nézetrendszerünk, az jobbik eset, de eleve

téves, mert már a múltból tévedést örököltünk.

Mi csak azért történt, mert előre-hátra néző

ellenőrzést nem gyakoroltunk alattvalóként

egyes bírálhatatlan területek felett, és

az ugyan vitte tovább a jót, de a rosszat is.

Az újabb korszak s a jelen vetette fel erős

hangsúllyal, mennyire fontos a körmére nézni

tágabb és szűkebb körben mozgató elveinknek,

honnan jönnek, milyen körülmények szülöttei.

De ez egyúttal veszélyes játéknak is látszik,

mert végsősoron csak tőlünk, magunktól jöhet az

érvényes válasz, összemberi, mit nem gyűjtenek,

kitesszük magunkat hatalmak kénye-kedvének.

Ajánlás:

Társam megerősítetlen bizonytalanságban,

ne hidd el, hogy tényleg nincs kapaszkodó életünk

meredekén, vagy veremcsapdával teli síkján

jelek elkerülésükre, lényeglátás segít.

Ez a hagyományosság maga, eredetileg

népi közeg termékeként, majd vallássá téve,

nyelvünkben közvetítve szép beszéddel, végy onnan,

tiszta forrásból, és bízhatsz érvényességében.